H. Nagy Péter (szerk.): Disputák között. Tanulmányok, esszék, kritikák a kortárs (szlovákiai) magyar irodalomról - Disputationes Samarienses 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Disputa a kánonokról
54 Németh Zoltán elméleti munkáikban. A csoporttudat stratégiája tulajdonképpen a kanonizáció biztosítékává válik, a jól megválasztott irodalmi kontextus visszahat a szövegre és annak Gelenben íródó) értelmezéseire is. 9. a medializáció szempontja - természetesen ez a szempont sem új keletű (lásd Margócsy István Petőfi-monográfiáját), másrészt viszont az is igaz, hogy a kilencvenes években kialakuló piaci viszonyok alapjaiban forgatták fel az azt megelőző évtizedek diktatórikus rendjét. A kiadók reklámfogásai által, a kereskedelmi televíziózásban és az interneten „eladott” fiatal író „képe” tulajdonképpen az önlegitimáció és a reprezentáció kérdéseit úgy veti fel, mintha azt egy általánosan elfogadott, megkérdőjelezhetetlen érték ellenében lehetne kijátszani. Populáris és elit határai ugyanis nem esnek egybe kanonikus és nem-kanonikus határaival, s az egészen eltérő kanonizációs törekvések nélkül valójában nem is lehetne irodalomról beszélni, amennyiben minden irodalmi érték valamilyen médiumon helyezkedik el. A különféle stratégiák közé vehetjük a tudatosan felépített image-t (Orbán János Dénes, Karafiáth Orsolya, Térey János), a medializációban szinte áldozatként részt vevő filoszköltőt (Csehy Zoltán, Varró Dániel), a tudományos (egyetemi) és szépirodalmi karrier összekapcsolását (Kiss Noémi, Schein Gábor), az elméleti megalapozottságú médiaszereplést (Sántha Attila) stb., s a szerepek és stratégiák változatosságára figyelhetünk fel. Az irodalom színterére kilépő szereplő ugyanis bármit tesz, az irodalmi élet kontextusában minden cselekedete stratégiaként értelmeződik - így akár az is, hogy remeteként húzza meg magát (és erre is találhatunk nem egy múltbeli és jelenkori példát). Sőt olykor, szerencsés véletleneknek köszönhetően a medializáció szórakoztató pillanatai is megnyílhatnak, mint arra Peer Krisztián Hoztam magammal valakit című kötete nyújt komikus példát a 2002-es magyarországi választások politikai jelszavainak köszönhetően. A fiatal irodalom kánonjairól beszélve még mindig a magas irodalom és ezzel kapcsolatban óhatatlanul az esztétikai vé-
