H. Nagy Péter (szerk.): Disputák között. Tanulmányok, esszék, kritikák a kortárs (szlovákiai) magyar irodalomról - Disputationes Samarienses 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Disputa a kánonokról
Kanonizálok és kanonizáltak (a fiatal irodalomban) 47 közösség kulturális és kommunikációs összekötöttségét vallókkal, a nőiséget, női írást hangsúlyozó szerzőket a feministákkal, a kései de Man-i vagy a Richard Shusterman-féle pragmatista esztétika híveit, valamint a kultúrkritikai elveket érvényesítőket a populáris regiszterbe helyezkedő szépírókkal stb. Hogy ez a paradicsomi állapot még teljesebb legyen, azt is meg kell jegyezni, hogy ezek a mesterségesen és nem biztos, hogy megfelelő határok mentén elkülönített nyelvjátékok természetesen nagyon gyakran egymás nyelvjátékait érvényesítik a sajátjukban, néha önmaguk elméleti feltevéseinek ellentmondó teoretikus következtetéseket alkalmaznak az átfogóbb hatás kedvéért, s így kibogozhatatlan, többfelé nyitott, de saját játékaikba és önellentmondásaikba zárkózott nyelvek állnak elénk a produktív olvasás letéteményeseiként. Mindez a nyelv természetes figurativitásán és metaforikus működésén túl a teoretikus implikációk gubancai jelentéstermelő potenciájának látszik. Ha arra a lehetetlen feladatra vállalkozunk, hogy írás és olvasás, elmélet és szépirodalom, „elsődleges” és „másodlagos", értelmezés és értelmezett stb. konstruált párjait a fiatal irodalomban a textus egységében oldjuk fel, szem előtt tartva az idegenség és olvashatatlanság belső töréseket implikáló alakzatait, akkor az alábbi kiszögellésekbe helyezve, azok összjátékaként talán láthatóvá válnak a fiatal irodalom íráslehetőségei, kérdései és vakfoltjai. 1. intertextuális szempont - a fiatal irodalom egyik fontos jellemzője az a tudatosság, amellyel párbeszédbe lép más szövegekkel, irodalmi korstílusokkal, egyéniségekkel. Annak alapján, hogy mely szövegekkel lép párbeszédbe, melyeket utasít el, melyeket folytat, melyekkel lép ironikus vagy parodisztikus viszonyba, illetve melyeket hagy figyelmen kívül, és mennyire hangsúlyozódik a szövegekben való létmód tudatosítása, gazdag jelentéslehetőségek állnak elénk. Szálinger Balázs a 20. század húszas-harmincas éveivel, a kései szecesszió, szimbolizmus, az expresszionizmus, a háborús költészet, a kávéházi irodalom nyelvi világával létesít szövegközi viszonyt az Első Pesti Vérkabaré című kötetében. Térey Jánost
