H. Nagy Péter (szerk.): Disputák között. Tanulmányok, esszék, kritikák a kortárs (szlovákiai) magyar irodalomról - Disputationes Samarienses 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Disputa a kánonokról
40 Németh Zoltán pretációk képzelhetők el, hiszen nem köt a hagyomány és a szerzői név által felállított kanonikus struktúra. (Gondoljunk csak arra a feszültségre, amely egy bőven interpretált, kanonizált író könyvének értelmezése és egy első kötetes fiatal szerző könyvének első interpretációja között van.) Mint látható, különbséget észlelek a történeti kánon és a jelenkori irodalom, s annak részeként főként a mindenkori fiatal irodalom kánonja között. Ez a különbség a két kánon közti strukturális különbségből adódik: míg a történeti kánon inkább a merevség, a mérce értelmében használható („A kanón tehát az építőművészet instrumentuma, jelentése: [osztásokkal ellátott] »egyenes rúd, oszlop, vezérléc, vonalzó«.’’8), s így a mérték, mintakép, modell, a szabály, a norma, a táblázat és a lista áthagyományozott értelmében válik jelenlevő autoritássá, addig a jelenlét metafizikáját hatékonyabban érvényesítő fiatal (és kortárs, nem kanonizált) irodalom az ellenőrizhetetlen utópia révén az interpretáció allegóriájává minősül át az értelmezés során: a mércék keveredése és ellenőrizhetetlensége válik leginkább a fiatal irodalom árulkodó jelévé. A felszabadult jelölök játékának utópiája a lehetőségek terrénumává válik: a fiatal irodalom és értelmezései azt játszszák el, mintha ki lehetne szabadulni a történeti kánon által uralt játéktérből. Nem véletlen, hogy a fiatal irodalom a lehetőségek hazájaként létezik, s ezt a szerzői nevek szótárának szinte kontrollálhatatlan kiterjesztése révén éri el. Míg a történeti kánon többé-kevésbé lezárt vokabuláriummal dolgozik, addig a fiatal irodalom folyamatosan tágítja szótárát, és szinte uralhatatlan játékterévé válik az értelmezésnek a szerzői nevek lajstroma. Másrészt viszont, mintegy ennek ellentételezéseként, még e végtelennek tűnő névlajstromoknak is megvannak a maguk vakfoltjai, vagyis az ideologikus nézőpontból olvashatatlannak bizonyuló szerzői nevek, a kibontatlan kérdések, az olvasás és a névsorolvasás automatizmusai. Menyhért Anna fiatal irodalomról szóló tanulmányában9 Kemény István, Térey János, Vörös István, Peer Krisztián, Király Levente, Szijj Ferenc, Háy János, Schein Gábor, Tóth Krisztina, Nagy Gabriella, Borbély Szilárd, Karafiáth Orsolya, Varró Dániel, Grecsó Krisztián, Zilahy Péter, Simon Balázs ne-
