H. Nagy Péter (szerk.): Disputák között. Tanulmányok, esszék, kritikák a kortárs (szlovákiai) magyar irodalomról - Disputationes Samarienses 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Disputa a kánonokról

Németh Zoltán

Kanonizálok és kanonizáltak (a fiatal irodalomban)

Tanulmányomat Csehy Zoltánnak és H. Nagy Péternek ajánlom,

köszönettel segítségükért.

Több szempontból is problematikusnak látszik a jelen fiatal irodalmának és a kánon fogalmának az egymásra montírozása, viszont éppen az össze nem illés, az olvashatatlanság és az irányíthatatlanság belátásai nyomán olyan tapasztalatokkal szembesülhet a zárt jelentésstruktúrák felnyitója, amelyek újraértelmezhetik mindkét fogalom kontextusait. A kánon mint az „időtállóság mozzanata"1 tulajdonképpen a múlthoz kötődik, s az emlékezéssel tart kapcsolatot: „A »stílusok« lágy váltakozásával szemben a kánont az eltérés és visszatérés keményebb ellenevolucionárius történeti alakzata látszik meghatározni. Visszanyúlásra persze csak ott van lehetőség, ahol a kulturális emlékezetben valami megőrződött.”2 Ebből a szempontból akár irrelevánsnak is tarthatunk egy olyan gondolatfutamot, amely kánon és fiatal irodalom kapcsolatairól kíván szólni. Másrészt viszont azt is igaz állításnak fogadhatjuk el, hogy semmi sem áll közelebbi viszonyban a mindenkori kánonnal, mint éppen a fiatal irodalom, amely láthatóvá teszi a kánon időbeli játékát, továbbörökít, esetleg rámutat az elhagyott hagyomány elemeire, a régi és új kánon kapcsolódási pontjaira, feszültségeire és szakadékaira, sőt egyfajta negatív kánon lenyomataként funkcionál, hiszen, mint Altieri hívja fel egy helyütt a figyelmet: „A kortárs írók szerepe többnyire az, hogy a kánonból származtatott nyíltan megfogalmazott kulturális álláspontokkal ellentétes pozíciókat foglaljanak el.”3 - miközben természetesen sem a kánont, de a fiatal iro-