H. Nagy Péter (szerk.): Disputák között. Tanulmányok, esszék, kritikák a kortárs (szlovákiai) magyar irodalomról - Disputationes Samarienses 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Disputa a kánonokról
Kánonok és a szlovákiai magyar irodalom 35 legradikálisabb ellenállásba ütközik, miként fordítva is: ott a leggyengébb, ahol előfeltételezik, elismerik és védelmezik.’’19 Ez az aporetikus szerkezet feloldhatatlan, meghaladhatatlan, és egyben a kánon továbbélését teszi lehetővé. A szlovákiai magyar irodalom fogalmának tárgyalásakor vajon nem hasonló szerkezettel találkozunk? Minél inkább ellenszegülünk neki, konferenciák témájává választjuk, körüljárjuk, megpróbáljuk újradefiniálni, alkategóriákra osztjuk, elhatároljuk, az annál inkább erősödik. És ez egyáltalán nem biztos, hogy baj. Az előadás hiányérzetet kelthet azokban, akik kiválogatott szövegek hierarchikus rendjét várták el. Ha azonban az előadás kialakított kapcsolódási vagy elhatárolódási pontokat, és hozzájárult a szlovákiai magyar irodalomról alakuló differenciáltabb kép formáíásához, ami közös gondolkodásunk eredménye, nem vétette el célját. Végezetül Németh Zoltán - a II. Somorjai dispután elhangzott - Szlovákiai magyar irodalom: létezik-e vagy sem? című előadásának végét másolom ide: „Az oralitásban még csak-csak meg tudjuk őrizni steril identitásunkat, de ahogyan írni kezdünk, máris megszólalunk. Végy tollat a kezedbe, és megmondom ki vagy. A szlovákiai magyar iskolákban szocializálódó diák r betűire és a magyarországi diákok r betűire gondolok. Arra az elemi élményre, amikor először fedeztem fel, hogy anyám más r betűket ír fel a táblára az iskolában, mint az összes többi diák, tanító és tanár. Ha másban nem is, az r betűt kanyarító mozdulatban ott él valami eltüntethetetlen jegy, a szlovákiai magyar irodalom megkülönböztető jele. A kis r, mint skarlátbetü. Álló és dőlt betű.’’20 Két dologra szeretnék utalni: 1. A fent említett különbséget az írás alapjaiban megváltozott technikai-mediális feltételei eltörölték. 2. Ha az idézett részből nem kézjegy és individualitás organikus öszszetartozását olvassuk ki, hanem sokkal inkább egy elsajátítható, megtanulható, - akár a mottóul választott Ady-versben szereplő pipaszárral - „felügyelhető” technikát, akkor ez okot adhat némi optimizmusra. Jegyzetek 1 Roland Barthes: Racine az Racine, in: RB: Mitológiák, fordította Ádám Péter, Európa, Budapest, 1983, 101-105.
