H. Nagy Péter (szerk.): Disputák között. Tanulmányok, esszék, kritikák a kortárs (szlovákiai) magyar irodalomról - Disputationes Samarienses 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Németh Zoltán: Szlovákiai magyar irodalom: létezik-e vagy sem? Néhány fésületlen gondolat egy fogalom lehetőségeiről

22 Németh Zoltán Ahhoz, hogy meghatározhassuk, a szlovákiai magyar iroda­lom mely felfogását valljuk magunkénak, némileg redukál­nunk kell az előző felosztást. Az irodalmi szöveg hármas, szö­veg - szerző - olvasó felosztását hívhatjuk segítségül. Vajon hol van az igazság, a szlovákiai magyar irodalom igazsága? A szövegnél, a szerzőnél vagy az olvasónál? A három lehetőség mindegyikében elhelyezhető az előbb vázolt tizenegy, érvé­nyesnek állított felfogás. 1. Felfogható a szlovákiai magyar irodalom a szöveg értelmé­ben, azaz elkülönülő jegyeket találva benne szigorúan a szövegek alapján osztályozzuk és határoljuk körül a szlo­vákiai magyar irodalmat. Ez a felfogás általában a struktu­ralista elméletek sajátja, cseppet sem véletlen tehát, sőt teljesen logikusnak tűnik, hogy a strukturalista elméletet használó Zalabai Zsigmond vagy Koncsol László olyan, el­térő szövegtényeket és szöveghelyeket próbáltak kimutat­ni a szlovákiai magyar irodalom szövegeiből, amelyeknél fogva egzakt módon meg lehetne határozni a szlovákiai magyar irodalom mibenlétét. Korunkban viszont az igaz­ság nem a szövegnél van, és bizony könnyűszerrel cáfol­ható az az elmélet, amely szerint egy szövegből a szerzői név és annak életrajzi vonzatai alapján ki lehetne mutatni, hogy szlovákiai magyar. Nem hiszem, hogy egy Tóth Lász­­ló-féle képversből, vagy egy Csehy-féle Catulllus-átköltés­­ből szigorúan a szövegre koncentrálva ki lehetne mutatni, hogy szlovákiai magyar szerző műve. 2. Felfogható a szlovákiai magyar irodalom a szerző értelmé­ben, azaz a szöveget író individuum identitásának függvé­nyében. Greenblatti értelemben a személyiség megformá­lása kulturális gyakorlatok által ellenőrzött, s a szerző és az olvasó szocializációjának tere és ideje döntő módon szól bele az olvasásba és a recepcióba. Vagyis nem a szö­veg esztétikája, hanem a kulturális tér elkülönböződései válnak fontossá ebben a rendszerben. Igen ám, de ehhez pozitivista laboratóriumi munkának is alá kell vetnünk nemcsak a szöveget, de a szerzői nevet is. Kizárólag erre építve, a greenblatti belátások mellőzésével viszont egysí­kú, pozitivista adatgyűjteménnyé válik a szlovákiai magyar

Next

/
Oldalképek
Tartalom