H. Nagy Péter (szerk.): Disputák között. Tanulmányok, esszék, kritikák a kortárs (szlovákiai) magyar irodalomról - Disputationes Samarienses 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Finnegan halála
122 Sánta Szilárd ténő interpretációja, majd azok összevetése sem mutatna egységes képet a költőelődökhöz fordulás, idézettség, intertextualitás hogyanjának kérdésében. Továbbá arra is fény derülhetne, hogy a Tőzsér-vers mennyiben képes másként olvasni, milyen olvasói döntések mentén olvassa, teszi olvashatóvá az idézett szövegeket: citációs gyakorlata, lírai mnemotechnikája maradéktalanul illeszkedik-e a kortárs magyar költészet paradigmájába. H. Nagy Péter szerint (kiváló elemzését I. Űj Szó, 2003. január 10., Gondolat melléklet) a kötet nyitódarabja, a Sebastianus (miután az agyonnyilaztatását túlélte, és börtönbe zárták) olvasásakor az értelmező olyan poétikai eljárásokkal, megoldásokkal találkozik, melyek elsősorban az utómodern líra sajátjai: „A párbeszédszituáció köztessége, a lírai te kitüntetett szerepe, a börtönmetaforika alkalmazása, az önreflexivitás, a nyelv retorikai dimenziójának kiaknázása a tematika ellenében stb.” Egy korábbi Tőzsér-verssel (Glossza) - mely néhány apró, de fontos különbségtől eltekintve megegyezik a kötetnyitó verssel, mindkét vers 6 versszakból és 24 sorból áll - együttolvasva a Sebastianust a fentebb megfogalmazottak megerősítést nyerhetnek. (Ezért az észrevételért H. Nagy Péternek tartozom köszönettel.) Nyilvánvaló, nem a versek keletkezésének idején, előtt-után viszonyon van a hangsúly. Különösen a két 5. versszakot érdemes összevetni: „S ahogy fönt a névelő kirepes / a verssorból, más névhez igazodva, / te úgy nyújtózkodj föl egy égi sorba, / hogyha kikattan a földi retesz.” (Glossza), „S ahogy a tekintet ki-kirepes: / a vers ablakán kihajolva / föl nyújtózkodsz egy égi sorba, / kikattan halkan a földi retesz.” (Sebastianus) A versszak 2. sorában megjelenő „vers ablaka” formula lehetővé teszi annak párhuzamba állítását a börtönablakkal, ezáltal a vers az önreflexív olvashatóság irányába tolódik. A „verssor” - „égi sor” pár (Glossza) első tagja a Sebastianusból eltűnik, így a második tag „eloldódik” az elsőtől. További, a hangzáson túlmenő, produktiven kiaknázható eltérés lehet az ad, adódik, adva van, adat, felad, feladat szavak egymásra íródása, egymásba olvashatósága az „adatott feladatként” (Sebastianus) esetében a „kimérve feladatként” (Glossza) helyett.
