H. Nagy Péter (szerk.): Disputák között. Tanulmányok, esszék, kritikák a kortárs (szlovákiai) magyar irodalomról - Disputationes Samarienses 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Finnegan halála
A múzejum és környéke 115 pontosan azonosított personákkal. Az alakok meghatározható időbeliségből és szövegbeliségből lépnek elő: Euphorbosz Corneille Činnájából, Zuboly az Arany János fordította Szentivánéji á/omból, a Vezér Szabó Lőrinc költészetéből, Bili Prufrock pedig a névrokonát, J. Alfred Prufrockot szerepeltető T. S. Eliot verskötetéből. Szép Ernő infantilizmusa annyira idegenül hat, hogy monológja idézőjelek közé kerül (Ernő a Luxembourg-kert pónilován). A mennyei versbe felléptető póniló és a vers ablakán kihajolva „egy égi sorba” felnyújtózó Szent Sebestyén képének egymásra vetülése az infantilizmus és a szakralitás kategóriáinak meghatározhatatlanná tételét eredményezi. A The Love Song of Bill Prufrock a kórházversek (Kettős ballada T. Á. nyakkendőjéről, a 67-es kórteremről és a posztmodern szabadságról; Kihűl a szó is; Leviticus) folytatása és levezetése. A szerelmi dalra készülő, estélyre induló Prufrock Eliot metaforája révén kerül a kórházi közeggel kapcsolatba: „Induljunk el, te meg én, / Ha már kiterült az éj a város egén, / Mint az elkábított beteg a műtőn”.5 A metafora konkrét díszletté, az estély helyszíne kórházfolyosóvá és kórteremmé, az öltöny kórházi pizsamává lényegül át Orbán Ottó Ifjabb J. Alfred Prufrock szerelmes éneke című versében.6 Tőzsér Prufrockját a Love Song eléneklésében nem a félénkség vagy a szkepszis, hanem a diarhée, a hasmenés akadályozza. A „kettős állampolgárságú”7 Prufrock - akár az említett kórházversek narrátorai - az egészség és betegség birodalmának határán lebeg: épp átköltözőben van az előbbibe, de az utóbbi alantas tüneteivel minduntalan visszahúzza. Az antik és humanista toposz szerint, melyet Artemidórosz is felhasznált álomfejtéseiben, az alvilág és az anus egymásra vetíthető az álom asszociativitása tekintetében. A hasmenés, az ürítés és a szellentés képi stilizációi Tőzsér verseiben így nemcsak Tar Lőrinc pokoljárásával, hanem az álomképzetekkel is összefüggésbe kerülnek: a „múzejum” kijárata egyben az alvilág bejárata is, s „a kórházi bidék gödrébe” lebegő lélek tulajdonképpen csak egyik bugyorból a másikba kerül. Írország, Joyce múzejumának helyszíne még nem maga az alvilág, hanem a tisztítótűz, Szent Patrick Purgatóriuma, ahonnan Tar Lőrinc pokollátomása is kiindul.
