Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
II. Somorjai disputa
Iskola a (tűrés)határon 209 Ezek vajon milyenek? Fiktív tények? Talán érdemes szem előtt tartanunk, hogy nem Hayden White elméletéről folyik a vita. Másik példa: Oriskó a „negatív bírálat” címkéjével illeti Új Szó-beli írásomat. Rendkívül kíváncsivá tett, hogyan nézhet ki egy „pozitív bírálat”. Pozitív hatású bírálatról persze érdemes lenne beszélni, de akkor a kritikát az általam javasolt értelemben kellene felfognunk (éppen egy erre vonatkozó mondatot emelt ki a szerkesztő a cikkem fölé). Oriskó zenei párhuzammal zárja gondolatmenetét, és az igazgató „sikereit” úgy emlegeti, mint amik „tüskét szúrtak a cikkíróba”. Nos, lehetséges, hogy Tóth Lajos jobban énekel nálam, de az bizonyos, nem lennék a bőrében egy esetleges oktatásügyi ellenőrzés alkalmával. S persze a szorgalmazott nyilvános vitán talán megmutatkozhat, hogy a szakmai háttér és felkészültség vajon elhanyagolható-e abban az esetben, ha a hivatkozott pedagógiai gyakorlat életképessége, illetve a szakoktatás hatékonyságának bizonyíthatósága a tét. Nehezen érthető ugyanakkor, hogy miért kellene ennek élőszóban megtörténnie. Az írás jobban ellenáll a felejtésnek.8 A továbbiakban - mintegy mellékletként - következzen H. Nagy Péter azon kiadatlan szövege, mely a Szabad Újság számára készült: A galántai Magángimnázium szellemisége mint zsákbamacska (Mindenki szerzője a maga élettörténetének, de nem biztos, hogy a legjobb elbeszélője.) Tóth Lajos igazgatói tevékenységéről hosszú ideje csak olyan nyilatkozatok kerülnek a közvélemény elé, melyek a pozitív hős tetteit ünnepük egyfajta mindentudó elbeszélői szemszögből. 2002. július 26-án azonban megjelent egy olyan szöveg (az Új Szó Gondolat mellékletében), amely szerint az üdvtörténet tolmácsolói megbízhatatlan elbeszélők, állításaikba lépten-nyomon ellenőrizetlen adatok keverednek, ezeket viszont tényként tárják a nagyérdemű elé. Mi ilyenkor a teendő?
