Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
II. Somorjai disputa
56 Benyovszky Krisztián tette a korsót [...] A simára kopott sziklára ereszkedve jól láttam, hogy Mara légiesen könnyű, ringó léptekkel igyekszik föl a hegyoldalra.” (86. Kiemelés - B. K.) Mara mondhatni „átveszi Eszter helyét”, amit nemcsak a hely (ugyanaz a szikla) és a tett (üldögélés, majd hirtelen távozás) azonossága, hasonlósága jelez, hanem a lány távozását leíró-jellemző, s a korábbi kontextusok emlékével terhelt kifejezések is: meglepő, hogy az egyébként megtermett és darabos mozgású Mara „légiesen könnyű, ringó léptekkel” igyekszik „föl" a hegyre. A jelenetet követő este aztán Mara a fiú számára „furcsa szenvedéllyel” és méltóságteljes nyugalommal csábítja be a présházba, s avatja be - bár erről a szöveg diszkréten hallgat - az érzéki gyönyör dolgaiba: „Nem emlékszem, meddig nézhettük egymást szótlanul, mozdulatlanul, csak azt tudom, hogy miután gyomorfalamban alábbhagyott a féktelen dobolás, átléptem a küszöböt..." (97.) 5.3. Aladár narratív funkciója az, hogy a cselekmény titokfokát, rejtélyességét biztosítsa, hogy kérdéseket implikáljon az elbeszélőben és a befogadóban. Személyisége a történet végéig bizonytalan marad. A falubeliek úgy tudják, vak, s szódaeladásból tartja el magát. Egyedül Hury Tamásnak tűnik fel egy este, hogy háza ablakából egy lámpa fénye szűrődik ki. Viszont ő sem rögtön döbben rá e tény jelentőségére, két év telik el, míg eljut a tudatáig. Ezzel a nyugtalanító felfedezéssel - egy narratív metalepszis formájában - indul a kisregény („Miután magnéziumlámpaként elvillant bennem a felismerés...”), s ez az, ami az olvasói kíváncsiság ébrentartásához szükséges tematikus motivációt megteremti és végig táplálja. Egy vak embernek miért van szüksége világításra? Többször is felteszi magának ezt a kérdést Tamás, mígnem maga próbál meggyőződni az igazságról. Viszont ez is csak felemás eredménnyel jár. A személyes találkozás és rövid beszélgetés nem zárul megnyugtató eredménnyel, s amikor meg akarja lesni a vak szódást, leleplezik, s menekülni kénytelen. Nyitva marad tehát a kérdés, s a zárlatig csak néhány sejtető utalást olvashatunk Aladárra, illetve arra vonatkozólag, hogy „valami készül” vagy „valami történt” a faluban. A szerző tehát jó érzék
