Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)

II. Somorjai disputa

56 Benyovszky Krisztián tette a korsót [...] A simára kopott sziklára ereszkedve jól lát­tam, hogy Mara légiesen könnyű, ringó léptekkel igyekszik föl a hegyoldalra.” (86. Kiemelés - B. K.) Mara mondhatni „átve­szi Eszter helyét”, amit nemcsak a hely (ugyanaz a szikla) és a tett (üldögélés, majd hirtelen távozás) azonossága, hason­lósága jelez, hanem a lány távozását leíró-jellemző, s a koráb­bi kontextusok emlékével terhelt kifejezések is: meglepő, hogy az egyébként megtermett és darabos mozgású Mara „lé­giesen könnyű, ringó léptekkel” igyekszik „föl" a hegyre. A je­lenetet követő este aztán Mara a fiú számára „furcsa szenve­déllyel” és méltóságteljes nyugalommal csábítja be a présház­ba, s avatja be - bár erről a szöveg diszkréten hallgat - az ér­zéki gyönyör dolgaiba: „Nem emlékszem, meddig nézhettük egymást szótlanul, mozdulatlanul, csak azt tudom, hogy miu­tán gyomorfalamban alábbhagyott a féktelen dobolás, átlép­tem a küszöböt..." (97.) 5.3. Aladár narratív funkciója az, hogy a cselekmény titok­fokát, rejtélyességét biztosítsa, hogy kérdéseket implikáljon az elbeszélőben és a befogadóban. Személyisége a történet végéig bizonytalan marad. A falubeliek úgy tudják, vak, s szó­daeladásból tartja el magát. Egyedül Hury Tamásnak tűnik fel egy este, hogy háza ablakából egy lámpa fénye szűrődik ki. Vi­szont ő sem rögtön döbben rá e tény jelentőségére, két év te­lik el, míg eljut a tudatáig. Ezzel a nyugtalanító felfedezéssel - egy narratív metalepszis formájában - indul a kisregény („Miután magnéziumlámpaként elvillant bennem a felisme­rés...”), s ez az, ami az olvasói kíváncsiság ébrentartásához szükséges tematikus motivációt megteremti és végig táplálja. Egy vak embernek miért van szüksége világításra? Többször is felteszi magának ezt a kérdést Tamás, mígnem maga próbál meggyőződni az igazságról. Viszont ez is csak felemás ered­ménnyel jár. A személyes találkozás és rövid beszélgetés nem zárul megnyugtató eredménnyel, s amikor meg akarja lesni a vak szódást, leleplezik, s menekülni kénytelen. Nyitva marad tehát a kérdés, s a zárlatig csak néhány sejtető utalást olvas­hatunk Aladárra, illetve arra vonatkozólag, hogy „valami ké­szül” vagy „valami történt” a faluban. A szerző tehát jó érzék­

Next

/
Oldalképek
Tartalom