Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
II. Somorjai disputa
Kifigurázás 51 szi eljárás eluralkodása között ilyen módon összefüggést láttatni, ezért a magam részéről csupán ez irányú kételyemnek adhatok hangot. Ami tanulmányából számomra világosan kiderül: a kisebbségi létet egyfajta metaforaként fogja fel az általa vizsgált regényekben (Grendel, Gion, Szilágyi műveit elemzi), abban már viszont nem vagyok teljesen biztos, jól értem-e a „kisebbség mint önmetafora” kifejezést, mely ráadásul egy jellegzetes „értelmezési stratégia”32 volna. Elképzelhető - s Szigeti intenciójával ellentétesen is akár, de inkább hajlok arra az értelmezésre -, hogy a kisebbség, a kisebbségi lét egy sajátos léthelyzet vagy életérzés metaforája, s az elemzett szerzők ezt domborítják ki műveikben. így válik számomra interpretálhatóvá a Grendel-regényekkel kapcsolatos kijelentése is: „Úgy tűnik, Grendel műveinek - vállalt-tagadott - célja egy kisebbségi lét-metafora kimondása az egyetemes magyar irodalom kereteiben, s annak világirodalmi kontextusba emelése.”33 Ez az egzisztenciális megközelítés azonban, úgy érzem, még mindig nem elegendő ahhoz, hogy valamiféle törvényszerűségről beszéljünk politika és poétika között. Ezért az Öregem, az utolsó elemzését sem a kisebbségi irodalmak „specifikumai" felől közelítettem meg, hanem elsősorban a széppróza bizonyos válfajára, közelebbről pedig az elmúlt két évtized magyar irodalmára általánosan jellemző regénypoétikai szempontokat vettem figyelembe. Véletlen egybeesésnek, illetve hanyagolható összefüggésnek tartom tehát, hogy ez a regény is „kisebbségi” vagy „nemzetiségi” magyar író tollából való. 5. Bereck József műve egy gyermek nézőpontjából megírt én-regény, mely bizonyos fokig rokonságot mutat a nevelődési regény hagyományával, ezenkívül egyrészt a beavatási regény profanizálódott hagyományelemeit, másrészt a titok-regények és a fantasztikus elbeszélések némely eljárását is aktualizálja. A mű cselekményének fontos referenciális hátterét képezi a magyaroknak a Beneš-dekrétumok által legitimált kitelepítése, ez a történelmi eseménysor azonban nem egy dokumentumérvényű és -jellegű beszámoló formáját ölti, hanem a regényfikció törvényszerűségeinek megfelelően az egyik fő