Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
IV. Függelék
Orbán Ottó VOJTINA RECEPCIÓESZTÉTIKÁJA* manapság valamirevaló költő nem kezdi úgy a versét hogy ó jaj és nem folytatja úgy hogy hová lett ez meg az még kevésbé úgy hogy a mélységből kiáltok hozzád uram tudja amit tud ő is jól van informálva emilezik csatornát vált távirányítóval látja mi van hogy az énköltészet kiment a divatból és a tavalyi toposzok oda kerülnek ahová valók a kukába a rohadó salátalevelek közé különben is a költőnek kuss ha komoly dolgokról van szó az irodalom egyetemes jelenség tehát az egyetem felségterülete és ez nagyon is jól van így nincs szebb mint a bíbor alkonyaiban hazafelé tartó tanszemélyzet a lenyugvó nap sugarában meg-megcsillan ércsisakjuk és kengyelvasuk kezükben kétélű kard az átértékelés senki sem műveli náluk magasabb szinten az elméletet márpedig az elméleten múlik minden elmélet nélkül a vers is csak a bolygó hollandi hajója jól is néznénk ki trendek és tőzsdeindex nélkül ha nem tudnánk hogy a mai napon hány pontot emelkedett kosztolányi hányat esett babits a multikulturális játszótéren mindeközben a csengő hangú tanszékek kánonban énekelnek és kemény profi teniszt játszanak most én adogatok és te fogadod majd fordulunk és te adogatsz és én fogadom
