Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
III. A Somorjai disputa a sajtóban
242 A Somorjai disputa a sajtóban pás Árpád a két világháború közötti sajtó kérdéseivel nézett szembe. A témák sokszínűsége és változatossága jelzi, hogy a somorjai disputa is fontos állomása annak a folyamatnak, amelyről rövid írásunk elején szóltunk, azaz a szlovákiai magyar irodalmi folyamatok átrendeződéséből veszi ki részét. Válogatásunkba négy tanulmány került: Sánta Szilárd és Beke Zsolt munkái a vizualitás témakörében, Benyovszky Krisztián és Vida Gergely tanulmányai pedig a szlovákiai magyar irodalom és annak kanonizációs lehetőségei felől kapcsolódnak egymáshoz. Hat felvidéki szerzővel15 Kiegyensúlyozott, koncepciózus Új Forrás Ha a tatabányai Új Forrás szerkesztősége nem vigyáz jobban, a felvidéki irodalmárok „megszállják” a lapot. A hídfő kiépítésének újabb jele, hogy a júniusi számban hat felvidéki szerző kapott helyet; de nem ezért ismertetjük az Új Szó hasábjain ezt a lapszámot, hanem mert kiegyensúlyozott, koncepciózus. De még mielőtt ismertetnénk a lapban található írásokat, érdemes végiggondolnunk az Új Forrás helyzetét a magyarországi irodalmi lapok „piacán”. Az Új Forrás helyzetét talán a békéscsabai Bárkáéhoz hasonlíthatnánk. Az irodalmi eseményektől zajosnak nem nevezhető Tatabányán szerkesztődik, távol az egyetemi központoktól. Egyrészt - mint minden megyei fenntartású lapnak - számolnia kell a fenntartó felől érkező (esetleges) elvárással (vagy nyomással?), hogy szerepeltesse a helyi szerzőket, illetve adjon helyt „helyiérdekű” tanulmányoknak; másrészt míg a szombathelyi Életünk, a szegedi Tiszatáj, a debreceni Alföld, a pécsi Jelenkor szinte „megél" a város egyetemeiről kikerülő szerzőgárdából, addig az Új Forrásnak - a pesti lapok által folytatott agyelszívással is számolva - meg kell dolgoznia a minőségi kéziratokért. így tehát az Új Forrás és a felvidéki magyar irodalom találkozása szerencsés egymásra találásként írható le. Mint ahogy Németh Zoltán is megjegyzi a lap hasábjain, „jelenleg a »szlová-
