Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
III. A Somorjai disputa a sajtóban
t 228 A Somorjai disputa a sajtóban nyosság dominanciájánál, a költő-kritikus meg a „korszerűtlen” líra elemeinek a meghatározó arányánál. S erre persze, józan belátás mellett, csak annyit lehet mondani (Vonnegut után szabadon), hogy hát így megy ez. Főleg akkor, ha tulajdonképpen kitűnően éreztem magamat közietek. Élveztem, hogy az irodalomtudomány és kritika mázsás súlyait játszva, felszabadultan, de nagy szakmai tudással, s igy felelős (bár rejtett) komolysággal emelgettétek, élveztem azt az emancipált, a kis Somorját a magyar irodalomról való gondolkodás egyéb komoly fórumaihoz emelő nyelvet, amelyet beszéltetek, s igen, élveztem a „korszerűségeteket". S annál intenzívebben élveztem, mivel vagy két hete Pozsonyban is volt egy hasonló tudományos értekezlet (mi több, a témája is az volt, ami a „Somorjai disputáé”, A szlovákiai magyar irodalom, csak ott a két háború közötti periódust tárgyalták). A találkozót a Szlovákiai Magyar írók Társasága szervezte, s hát mit mondjak: a jelenlevő neves írók, irodalomtörténészek, újságírók ott folytatták, ahol húsz-harminc évvel ezelőtt abbahagytuk, az alacsonyan repülő pozitivizmusnál és a szociologizáló-historizáló irodalomszemléletnél. A szintén jelenlevő Zeman tanár úr meg is jegyezte a hozzászólásában: ideje lenne már a SZMÍT-ben is paradigmát váltani. Én meg - unatkoztam. Somorján nem unatkoztam. Thomka Beáta anno, ha jól emlékszem, Németh Zoltán Talamon-monográfiáját méltatva nevezte nemrég (az Élet és Irodalomban) a fiatal, alakuló szlovákiai magyar kritikai iskolát virtuális pozsonyi műhelynek. Ha Csanda Gabinak valóban sikerül minden évben megrendeznie a Somorjai irodalmi disputát, akkor pozsonyi műhely helyett hamarosan somorjai műhelyről kell beszélnünk. De az a műhely nem virtuális lesz, hanem valóságos. [Kedves Péter, írásomat eredetileg magánlevélnek szántam, de az utolsó bekezdéseket, bevallom (s ez íme az ötödik dolog, amit levelemben töredelmesen bevallók), már úgy alakítottam, hogy esetleg, ha nincs kifogásod ellene, nyílt levél is lehessen belőle. Úgy vélem, sikerült benne megfogal-
