Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)

II. Somorjai disputa

214 H. Nagy Péter tárt. Tőzsér Árpád levelében szerepel a következő részlet: „Tetszett, ahogy Somorján, a szlovákiai magyar sajtóról szól­va, az igazadat védted. (Ami a tárgyat, a sajtónkat illeti, az én véleményem még a tiédnél is lesújtóbb!) Csak hát: úgy gon­dolod, hogy közben nem voltál személyes? Bizony, személyes voltál, hál’ istennek, érvelés közben kipirultál, elszűkült a szemed, s nekem éppen ez tetszett a hozzászólásodban a legjobban. Megvallom, az érvelésedet nem is igen tudtam kö­vetni (már este volt, fáradt voltam), de az, hogy valaki még ké­pes szenvedélyekre, nagyon imponált.”11 Válaszában H. Nagy Péter a következőképpen reagált Tő­zsér Árpád fenti kijelentéseire: „Örülök, hogy a szlovákiai ma­gyar sajtóviszonyokról szóló néhány mondatom elnyerte tet­szésedet. (Ha a Te véleményed még az enyémnél is lesúj­tóbb, akkor megsemmisítő lehet.) Egyáltalán nem csodálko­zom, hogy az érvelésemet nem tudtad követni, utolsó elő­adásként valószínűleg nem is volt túl összeszedett. A gondo­latmenetet, hidd el, szívesen rekonstruálnám itt, ettől azon­ban el kell tekintenem, mert ha megtenném, nem közölnék e válaszlevelet. (A Tóth Lajos - Köbölkúti Varga József - Oriskó Norbert háromszög demagóg ideológiája pedig nem ér annyit, hogy kiszorítson egy-két, irodalomértésről szóló gondolatot. Az majd egy másik opus tárgya lehet.)”12 Következő idézetünk H. Nagy Péter Közbeszólás című, Alabán Ferenc Interpretáció és integráció című tanulmánykö­tetéről írt kritikájából származik, amely az Új Szó 2003. már­cius 13-ai számának Könyvjelző mellékletében jelent meg (a bekezdés végén szereplő zárójeles rész elhagyásával): „Alabán Ferenc - gyakorló tanárként nem véletlenül - igen nagy hangsúlyt fektet azokra az oktatásügyi kérdésekre, me­lyek a tanítás korszerűsítésének feltételeit érintik. A - diákja­inak ajánlott - kötet rendkívül fontos részleteiként említhetők az idevonatkozó passzusok. A különböző felfogások vitára és továbbgondolásra ösztönző mérlegelése ugyanis nem jár együtt azzal a tévhittel, hogy az oktatás funkciója függetlenít­hető a folyvást változóban lévő tudomány mibenlétének meg­tapasztalásától: »Az irodalomtörténet és az irodalomelmélet

Next

/
Oldalképek
Tartalom