Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
II. Somorjai disputa
208 H. Nagy Péter ugatnak” címmel látott pár nap múlva napvilágot. Szarka Tamás, a Ghymes szólistája véleménye szerint a légből kapott támadásokat bóknak kell tekinteni, akár elismerésként is értelmezhetők. Barátságot pénzért is lehet venni - mondta akkor Tamás -, de az irigységet ki kell érdemelni. Ha valaki sikeres, akkor az egyeseknél jóleső örömöt, és akadnak, akiknél irigy fájdalmat szabadít fel. Noha ez esetben egész más műfajról van szó, mint amit a Ghymes zenekar művel, úgy gondolom, a csaknem fél évszázados pedagógus múlttal rendelkező Tóth Lajos sikerei is valami hasonló tüskét szúrtak a cikkíróba.7 H. Nagy Péter rövid - mindeddig hozzáférhetetlen - válasza - melyet az lljúsági Magazin figyelemre sem méltatott - a következőképpen nézett ki: A tüske sikere? Az Ifjúsági Magazin 2002. szeptemberi számában Oriskó Norbert cáfolni próbálja a galántai Magángimnázium vezetőségi nyilatkozatai kapcsán megfogalmazott ideológiakritikámat. Érvelése szerint sosem jártam a fent nevezett intézményben. Fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy Új Szó-beli cikkem nem az iskola épületéről szólt. Továbbá el szeretnék oszlatni egy másik félreértést is. Az Oriskó által idézett Tóth Lajos ugyanis egy kalap alá veszi a gimnázium alapítóját, pedagógusait, diákjait és a szülőket. írásomból azonban világosan kiderült, hogy az igazgató és helyettese által képviselt koncepció, illetve vezetőségi stratégia az, ami megkérdőjelezhető - ez pedig oktatásügyi dilemmák sokaságát vonja maga után. Kissé meglepődve tapasztaltam, hogy Oriskó szövegében olyan reflektálatlan összetételek szerepelnek, melyekre illene odafigyelni, ha az ember főszerkesztő és lépten-nyomon kapcsolatba kerül a nyelvvel. Például a „bárki meggyőződhet a valódi tényállásról” retorika egyrészt igenelhető, magam is azt sürgettem, hogy kerüljenek nyilvánosságra bizonyos dolgok; másrészt viszont kijátszható a szöveg beszélője ellen, hiszen azt előfeltételezi, hogy léteznek „nem valódi tényállások” is.
