Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)

II. Somorjai disputa

Iskola a (tűrés)határon 191

ányolhatja az olvasó, hogy a Magángimnázium munkájáról szóló diszkurzusban nem jelenhettek meg olyan szólamok, melyek esetleg más előfeltevések, szempontok felől közelítenek a felmerülő kérdésekhez. Gondolhatunk itt például a szülők, a végzett diákok, a már nem ott dolgozó tanárok - nyilván nem minden tapasztalatot nélkülöző - véleményére. Annál is inkább érdemes ezeket olykor szem előtt tartanunk, mert egyfelől az iskolaügyhöz nem csak a kinyilvánított szándékok tartoznak hozzá, hanem a megvalósult „eredmények” is; másfelől a monologikus vezetőségi ideológia meglehetősen elnagyolt képet tud csak festeni az oktatás tényleges helyzetéről. Az alábbi megjegyzéseknek tehát nem az a céljuk, hogy leleplezzenek egy önmaga foglyaként színre lépő ideológiát, hanem az, hogy szóhoz juttassanak olyan komponenseket, melyeket mindeddig nem engedett megnyilvánulni. Ennek hozadéka - nem túl meglepő - az lehet, hogy több oldalról szemlélhetjük azt, ami összetettebb, mint amilyennek látszik.

Elsőként vegyünk sorra egy-két információt a Magángimnáziumról, melyeknek bárki könnyedén a birtokába juthat. Vajon mivel függhet össze a tanári kar sűrű lecserélődése, a megszokottnál több tanuló szülők általi kivétele az iskolából, az osztályok megszüntetése, a vezetőség adminisztratív szempontokhoz való viszonyának ellentmondásossága? Kezdjük az utóbbival. Az Új Szó június 11-i számának egyik cikkírója szerint „A galántai magángimnáziumban folyó képzés szerkezete olyan, hogy annak a tanulónak sem kell elkeserednie, aki az ötödik év végén nem kíván vagy nincs lehetősége egyetemi tanulmányokat folytatni. Megszerzett végzettsége nagy valószínűséggel biztosítja számára az elhelyezkedés lehetőségét (...).” A szerző maga sem gondolhatja komolyan, hogy állításának van alapja, hiszen mindez (mármint a gimnáziumi érettségi érvényesülési garanciája) nemhogy szlovák, de világviszonylatban sem állja meg a helyét. Itt most azonban nem is ez a lényeges, hanem inkább az, hogy a cikkíró túlértékeli a galántai Magángimnáziumban szerezhető végzettséget. A papír fontosságáról egyébként annyit, hogy a jelenlegi oktatók között, de még a vezetőségben is akadnak olyanok, akiknek egészen egyszerűen nincs képesítése ahhoz a szak-