Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
II. Somorjai disputa
186 Korpás Arpád Ugyanakkor már a magyar agrárpártiak egyik első fórumán, 1923 nyarán világosan megfogalmazza, hogy az agrárpárthoz kapcsolt törekvések a hatalom, Hodžáék részéről is kudarcot szenvedhetnek: „Én tudom és hiszem, hogy a csehszlovák állam felelősségteljes és korszerűen okos vezetői tudják, hogy Közép-Európában és így Csehszlovákiában is a földreform megoldása az a feladat, amelyet meg kell jól oldani. Erre a törvényre is áll az, amit a görög anyák és feleségek mondottak harcba induló embereiknek, midőn kezükbe adták a harci pajzsot: Ezen vagy ezzel jöjjetek, de e mögött soha. A földreform törvényt is vagy életté kell váltani, vagy elbukik minden, de a földreform törvény mögé bújva gyáván élni nem lehet.” Csánkiéknak - főként a földreformhoz kapcsolódó - törékeny koncepciójukat több felől is meg kellett védeniük. A magyar ellenzéki pártokkal szemben az agrárpárti magyar mozgalom kezdeti vezetője ilyen és ehhez hasonló érveket hozott fel: ....akár autonómiát, akár magyarságféltést, akár más bárgyúságot hirdetnek is, itt csak két tábor van: a földosztók és a földféltők tábora.” Nehezebb volt azonban érvelni akkor, amikor az ellenzéki pártok a földreform magyarokra nézve nyilvánvalóan káros következményeire utaltak, és hangsúlyozták, hogy Csánkiék még asszisztálnak is a nemzeti szempontú, telepítéssel járó, a magyarságot a legtöbb helyen kirekesztő reformhoz. „A telepeseket egymás után ülteti a nyakunkra, itt nincs szükség a Csánkiék közvetítésére, mert ezeknek nem ígéreteket osztanak, hanem földet, nekünk, magyar munkásoknak pedig csak ígéret jár, ebből azután kapunk is eleget a választásokig, választások után pedig ez is megszűnik” - vélekedett például az ellenzéki kisgazdák lapjában, a Népakaratban Varga Ferenc. Csánki az efféle véleménynyilvánításokra 1924 januárjában a Népújságban így válaszolt: „A telepítésre vonatkozólag nyíltan leszögezem, hogy én erkölcstelen szájaskodásnak tartom a magyarságban félelmet kelteni a telepítéssel szemben. Erkölcstelennek, mert azt a butaságot őszintén senki sem hiheti, hogy a magyarságtól teljesen idegen nagybirtokra csak a magyarságnak volna igénye tiszta magyar vidéken is, szá-
