Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
II. Somorjai disputa
Kísérlet egy vizuális költemény újabb recepciójára 167 mai” valami ősi, eredendő meghatározottságból származnak. Az értelem sokkal inkább ered egy állandóan változó, mindig már meghaladott kontextusból, mely a szintaxis szerkezetétől is függ. S minden értelemre vonatkozó vizsgálódásnak, így a hermeneutikainak is, számolnia kell a kontextus s ezzel együtt a szintaxis meghatározó működésével. Koséi leck megfogalmazásában (a közelmúlt társadalmi-történelmi kontextusára vonatkoztatva): „Az újkori történelem folyamatkaraktere másképp nem érthető meg, mint az események struktúrák általi és a struktúrák események általi kölcsönös magyarázataként.’"1 II. Bár a vizuális költészet a Szlovákiában élő magyar alkotók többségét megszólította, progresszív irányzata elsősorban az érsekújvári Stúdió erté-hez köthető. Vizuális költeményeket jelentetett meg többek között Tőzsér Árpád, Cselényi László, Csehy Zoltán. Farnbauer Gábor Az ibolya illata című művének egyik fontos értelmezési síkja a vizuális elemek vizsgálatán alapul. Mégis a Stúdió értéhez kapcsolódó alkotókat tekinthetjük az egyik legmarkánsabb irányvonalnak, és nemcsak a könyvekben, folyóiratokban, tehát a papír síkján megjelentetett műveik, hanem a Stúdió érté által szervezett fesztiválon jelen levő kísérleti költészet művelése miatt is. Az érsekújvári csoportosulás talán legmeghatározóbb alakja Juhász R. József, aki közülük először jelentkezett önálló kötettel. A továbbiakban az ő, önmagukat avantgarde-ként értelmező szövegeivel foglalkozunk. Az avantgarde művészeti nyelvvel kapcsolatban mára már általánosan elfogadott vélemény, hogy saját magát problematizálja - az avantgarde alkotások legtöbbször anyagiságukat, nyelviségüket mutatják fel. Ezzel a gesztussal a konvención alapuló szemiotikái folyamatok megtörését célozzák, megkérdőjelezik a jel és a jelölt hagyományos viszonyát. Mindez elmondható a juhászi szövegekről is, melyek referenciális olvasatát eleve lehetetlenné teszik, például, egyrészt olyan szavak és szókapcsolatok, mint a hurkabunda, késmise, kelepcseh, AIDSakák, másrészt a töredékesség, a kihagyások, a be nem fejezett szavak, mondatok. Ezt a tendenciát támasztja alá, hogy egy-egy költeményében a papírfelület lehetősége-
