Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
II. Somorjai disputa
146 Hizsnyai Tóth Ildikó „Iste, iste, na Madagaskars mi páchne z úst celkom tak ako v Malackách...” (a helynevek ragozatlan formában: Madagaskar, Malacky) Egy lehetséges magyar fordítása a helynevek elhagyásával: Na persze, ha bűzlik a szám, a leheletem épp olyan büdös (hol?), mint (hol?)... A szlovák nyelvű idézetben előforduló helynév (Madagaskar) automatikus megfeleltetésre ösztönzi a fordítót (Madagaszkár), míg a helységnév (Malacky) a megfeleltetés (ma is használatos magyar történelmi neve: Malacka) mellett a meghagyás (Malacky) lehetőségét is felveti, főként akkor, ha a fordító a hely idegenszerűségét kívánja hangsúlyozni, bízva abban, hogy az olvasó szlovák, szláv stb., tehát nem magyar helységnévként azonosítja. Ha a fordító ezeket a legkézenfekvőbb és leggyakrabban használt eszközöket alkalmazza - Madagaszkár/Malacka, illetve Madagaszkár/Malacky -, előfordulhat, hogy a magyar olvasó, aki nem feltétlenül szlovákiai magyar, a Malacka vagy Malacky formát tulajdonnévként értelmezi ugyan (nagy betű), sőt helyként (viszonyrag), és Madagaszkárral összefüggésben talán hely- vagy helységnévként is, ám helyismeret hiányában csak a köznévi jelentés keltette asszociációkra hagyatkozhat, amelyek a szájbűz, bűzös lehelet kapcsán még fel is erősödnek. Mivel a névnek, véletlenszerű magyar köznévi jelentése miatt, nincs esélye kiszabadulni ebből az asszociációs hálóból, nem kívánatos módon beszélőnévvé válik (mondhatnánk: félrebeszél), és a szöveg elvárásainak tekintetében a jelentésképzés ellenében hat. Ez esetben a klasszikus fordítói dilemma - meghagyni vagy megfeleltetni - megszűnik dilemma lenni, mivel mindkét megoldás zavaró a célnyelvi szövegben. Átalakítás (tehát amit szorosan értelmezve fordításnak nevezünk) azért nem valósítható meg még részleges formájában sem, mert a Malacky névforma nem rendelkezik előtaggal (pl. Alsó-, Szent- stb.) vagy formánssal (pl. -hely, -vár stb.), illetve más, leírást, konnotációt tartalmazó, esetleg „olvasható" etimológiai jelentéssel bíró elemmel (a mellőzendő malac kivételével, amely már, saj
