Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
II. Somorjai disputa
142 Hizsnyai Tóth Ildikó nek (jelentéseinek) más nyelv eszközeivel való „visszaadásának”, megképzésének szkepszise -, illetve a fordító produktív kompetenciáját érintő bizonytalanság is benne rejlik. J. Soltész Katalin szerint a fordítás során „két ellentétes elv ütközik össze: az egyik a tulajdonnevek változatlansága, amely fontos feltétele az azonosításnak; a másik az érthetőség, az adott nyelvbe való beilleszkedés követelménye”,5 majd a helységnevek kapcsán kifejti, hogy szoros értelemben vett fordításról csak a szónevek, illetve a kombinált nevek szónévi öszszetevőjének esetében beszélhetünk, amelyeknek közszói jelentésük van, a közszói jelentés nélküli jelneveket változatlanul hagyjuk, vagy - ha erre van mód - a célnyelvi megfelelőjükkel helyettesítjük, ez esetben viszont csak tágabb értelemben beszélhetünk fordításról. Felmerül azonban a kérdés, hogy a „fordítható” közszói jelentéssel bíró helységnevek vagy azok elemei - amelyek általában földrajzi köznevek, térszínformanevek - tartalmaznak ugyan bizonyos információt, ezért nyelvileg értelmezhetővé válnak számunkra, valamilyen fogalmat alkothatunk róluk, illetve segítenek minket a lokalizációban, tehát megtalálhatjuk őket a térképen, ám mindez azonosítható-e a helységnév jelentésével? A „jelentés érvényessége nem köthető pusztán valamely tértől és időtől független logikai vagy tartalmi viszonyhoz, ezt mindig egy közösség érvényesíti a folyamatos beszédben, történetileg, nem teljesen zártan és nem változatlanul.”6 Térészlelet, nyelvhasználat A saját-idegen (vagy más szóhasználattal élve: az értelmezhető—értelmezhetetlen) szembenállás nem feltétlenül különböző nyelvek, irodalmak, kultúrák között jön létre, kialakulhat ugyanazon nyelv, irodalom, kultúra értelmező közösségén belül is, miközben az egyik csoport az „idegennel együtt” válik értelmezővé, differenciált olvasóvá. Ez a fonák helyzet elsősorban a többnevűséggel, illetve a magyarországi és határon túli magyarok eltérő nyelvhasználati szokásaival vagy az általuk belakott tér használatával függhet össze. A különböző nyelvekben (egy vagy több) saját nevük van - a kultúrtörténe
