Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)

II. Somorjai disputa

„fordítva hulló hó" 131

A megcsonkítás, a szellemiét tartozéka a szél Hamlet esti megjelenésekor: „Egyik karja / levágva, s áradt az este az üres / kabátujjban..." (10.) - „Mél utŕženou ruku a večer se valil / prázdnym rukávem jeho kabátu....” (12.) Ez a két utalás olvad bele a feleségét az Alvilágból felvezető mitikus költő megjelenésének előjátékába: „Az elhúnyt hozzátartozói pedig egy egész évre / felgyújtják a halott szobájában a lámpát, / közben a szélvész - jobb keze a kémény kabátujjában - / lassan már az egész házat magára ölti...” (33.) „To potom pozűstalí rozsvľtí lampy na celý rok, / zatľmco víchrice, pravou rukou / v komľnovém rukávé, oblékla si už celý dúm...” (35.) A feltámadott Eurüdiké a fáknak először csak a gyökereit látja, a fákat megismerni tulajdonképpen annyit jelent: visszakerülni a világba. Az Orpheusz-mítoszban a fák a művészet értői és követői: a zene hatására feladják röghöz kötöttségüket, és táncra perdülnek.17 A fa szerepe Tőzsér és Holan szimbolikájában különböző, elsősorban a költőiséghez való viszonyát illetően. „Tryskový motor néni pro básnika... / A jakože týž je strom a preč jsou na ném plody, / jež dozrávají predčasné / a jiné v pravý čas a jiné až pozdéji: / ne, nelze spéchat ve slovech...” (25.) - írja Holan, s a második sor „týž je strom” (ugyanolyan a fa) kifejezése grammatikailag az előző mondat mindkét főnevére vonatkozhat. A fa ugyanolyan lenne, mint a motor vagy mint a költő? A famotívum későbbi alakulását figyelve Holannál minden bizonnyal ez utóbbi, hiszen „a világ utolsó fájára” váró leány (30.) levelében is a fa az ifjú költőhöz kötődik, a fa kérgének lehántolása (31.) pedig Marszüasz bőrének lehúzása, a dionüszoszi költészet megszégyenítése. Tőzsér merészebb és egyénibb megoldást választ, nála a fa repülővé lesz, vagyis gépiesül:

„A lökhajtásos repülő nem költőnek való...

S ahogy a fa is repülő, s mégis hoz gyümölcsöt, s e gyümölcs idő előtt érik be, más meg időben, s megint más késve, úgy a szóban sem szabad sietni...” (22.)

Tőzsér a fa természetes biológiai idejét hozza össze a repülő mesterséges sebességével, mely szintén egységekre bontható, ahogy Zénón mozgásról szóló apóriájában a nyíl út