Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2017 - Acta Ethnologica Danubiana 18-19. (Dunaszerdahely-Komárno, 2017)
Tanulmányok, közlemények - Bólya Anna Mária: Dionüsszosz utazásai. Kereszténység előtti elemek a macedón és szlovák hagyomány téli alakoskodó ünnepeiben
A kesztölci és piliscsévi asszonyok Borbála-napi pincébe való vonulása már-már a Dionüszosz-ünnepek hangulatát idézi. A pletykahírekben pajzánságról is szó esik, de az biztos, hogy a mulatozást megleső férfiakat levetkőztették, ha észrevették a leskelődést. Csanádalbertiben rendkívül obszcén Luca-vereseket is lehetett gyűjteni (Krupa 2007, 273; Krupa 1971, 59). Az év más periódusaiban tiltott szexuális jellegű tevékenységek az annak idején még nem turistalátványosságként gyakorolt mohácsi busójárásban is előfordultak (Minorics 2012, 38). A macedón alakoskodásokban gyakori egy szereplő halála és újjáéledése. A nemi potencia ehhez az újjáéledéshez és életerőhöz kapcsolódik. Ez utóbbira utal, hogy a balkáni hagyományban előfordul olyan jelenet, ahol az öregapó életre kelésével párhuzamosan egy másik szereplő szexuális aktust utánzó mozdulatokat tesz. E tematikában a halál mint a szétvált állapot, a gyógyítás, mint a liminalitás, a határhelyzeti állapot mutatkozik, majd az aggregáció, vagyis az újjáéledés megjelenítője a nemi potencia (CBeraeBa 1996, 8; AirroimeBHh 1990, 252-253. Vö. van Gennep 2007). A dramatikus játékoknak elmaradhatatlan tartozéka a bot, egész Európa folklórjában. A fallikus szimbólum a bottól, a macedón folklór tavaszi dramatikus játékainak pirosra festett végű botján át a férfi nemi szerv formáját formázó borcsapig és bolgár játékok falloszalakzatát utánzó felnagyított rekvizitumaiig sokféle formában feltűnnek. Ide sorolható a szlovák folklórban feltűnő nyárssal járás (chodili rožňcmi) vagy a Lucakor feltűnő acélt hozó versikék, melyekben az acél még egyes szokásmagyarázatok szerint is fallikus jelentést hordoz. A faliizmust Ujváry a stilizálódott alaki feltűnések ellenére a hajdani falloszkultusz maradványainak tekinti: „...az antik színjátékokban, bohózatokban megjelenített falloszt napjaink népi színjáték-paródiáinak falloszától roppant nagy idő választja el, mégis úgy tűnik, a fallosz lényegét tekintve a paraszti játékokban évezredeket átfogó rituális emlék” (Ujváry 1997, 69). A játékokban az obszcenitás és a fallizmus természetesen nem a csúnyaszájúsággal, neveletlenséggel áll kapcsolatban, hanem a termékenység ismeretlen, ezért félelmetes erőinek befolyásolásával (Bcjihukobkch 2012, 25-28). Álesküvő, nemek szerepcseréje Általános jelenség a menyasszony és vőlegény vagy papó és mamó alakjának megjelenése az alakoskodásokban. A macedón dzsoloma résztvevői a vőlegény {'sem) és menyasszony (neeecma) vagy mamó és papó (6a6a u dedo), de találhatunk más „párokat” is: például szamár és szamámé vagy cigány és cigányné. A menyasszony vagy mamó lehet terhes is, máshol már gyermeke is van. A szepessümegi nyárssal járásban a menyasszony már terhes asszony. A dzsamala mamója is gyakran hord magával gyereket (6e6e). A szlovák folklórban is lehet mamó és papó (baba i dedo), Csütörtökhelyen pedig papónak és mamának már babája is volt (babeta) (Ujváry 1983, 112). A nász témája mellett a dramatikus játékok sajátossága a travesztiszerepek jelenléte. Ez legtöbbször a férfi által játszott női szerepekben {menyasszony, mamó) mutatkozik meg. A szlovák hagyománnyal ellentétben a macedón folklórban a nők szereplése a télközépi alakoskodó játékokban a mai napig is ritkaságnak számít. A szlovák folklórban a farsang végi szokások gyakran párosulnak azzal, hogy a férfiak női, a nők férfiruhába öltöznek. A tótkomlósi szlovákok farsang végi alakoskodói (maškari) a környékbeli falvakhoz hasonlóan a másik nem öltözetében jelentek meg, a lányok bajuszt is rajzoltak maguknak. Csanádalbertin és Pitvaroson a szlovákoknál farsangkor {farsang, fašang) a leányok és legények felcserélték ruháikat, a lányok férfiasán viselkedtek, még arcukat is bekormozták (Krupa 1971,128). 62
