Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2017 - Acta Ethnologica Danubiana 18-19. (Dunaszerdahely-Komárno, 2017)

Tanulmányok, közlemények - Bólya Anna Mária: Dionüsszosz utazásai. Kereszténység előtti elemek a macedón és szlovák hagyomány téli alakoskodó ünnepeiben

folklórterep Luca-napi szokásai gazdagok, de a fehér alakoskodó kevésbé hangsúlyos, mint a szlovák Luca-napon. A szlovákoknál a fehér alakot nő jeleníti meg. Ott, ahol szlovák és magyar lakosság él egymás közelében, például a Csallóközben, a szlovákoknál nő, a magyaroknál férfi játssza a fehér figurát. A macedón folklórban természetesen csak férfi lehet a fehér alak is. Ezzel együtt különlegesen ijesztő vonásai is szelídülnek valamelyest, olyannyira, hogy a begnistei dzsolomárok meghágják őt. Itt egyébként is párban tűnik fel, mint az új, termékeny évet szimbolizáló fehér menyasszony (őejia neeecma), párja pedig a feketébe öltözött anyó 0őaőa), aki az elküldendő évhez kapcsolódó figura (MajnmoB 2006, 111. Vö. Marczell 1997).

Úgy tűnik, a szlovák folklórterep felől délre haladva a magyar folklór irányában, a fehér alakoskodó megváltozik, a figurát eljátszó férfi lesz. Szerb irányban az ortodoxia határát átlépve a fehér alak teljesen elválik Lucától, mivel az ortodox terepnek ő nem tisztelt alakja. A macedónoknál a karácsony utáni megkereszteletlen napok alatt tűnik fel, míg a szlovákoknál a karácsony előtti időben. A szokásos Luca-eszközöket - fakanál, toliseprű - felváltja a maszkosok általános botja (Feglová 2008, 11-16; MajinHOB 2006, 107-111).

A szlovák fehér alakoskodó különbözik balkáni rokonaitól. Ijesztő voltában, eszközhasználatában, a figura megformálásában inkább az európai folklórterület katolikus délszláv, német ajkú és északi területeinek fehér alakjaihoz hasonlít (Ujváry 1983, 37-38).

Míg a macedón fehér figura lepedőszerű anyaggal oldja meg fehérségét, a szlovákoknál kedvelt anyagok az arc befedésére a liszt vagy a géz, a figura alakja pedig sokszor magasított. Különösen furcsa figurát ad a nem lefedett, tehát látható szitával való magasítás. Pilicscsév, Kesztölc fehér harhorkái gézzel fedték arcukat, Mátraszentistvánon a Mikulások egy része is halálnak öltözött, fejükre szakajtót tettek. Esztétikusabb megoldást alkalmaznak a mohácsi sokác busók: itt a fehér menyasszony arca csipkével van lefedve, igaz, itt a balkáni esküvői szertartást idézheti meg a fej letakarása (Ujváry 1983, 106; HeaemcoB 2014, 131).

A szlovák hagyomány fehér figurája más lélektani réteget céloz meg viselkedésével, mint a téli alakoskodók egyéb erőszakoskodó, pajzán szereplői. Luca az ijesztés netovábbja, negatívjelentőségét aláhúzza halálként (smrt) való feltűnése is. A forrói szlovákok Luca asszonyra ezt mondták: jak šmertka [mint a halál]. A begnistei dzsolomárok minden agresszív cselekedetükkel együtt is szelíd báránykának tűnhetnek a szlovák Luca alakjához képest. Némasága teljes, ezzel még jobban hangsúlyozza az eljátszó ember és az eljátszott alak közti különbségtételt. Rekvizitumai teljesen elütnek botos, ekés kollégáitól, sokszor meszelővei jár, tollal söpröget némán, esetleg a halál rekvizitumát, a kaszát viszi magával, mint például a györkeházi (Ďurčiná, Zsolna környéke) Miklós napján járó halál (smrt). Luca és a többi fehér alakoskodó tulajdonképpen a halál perszonifikált alakjának tűnik. Ehhez kapcsolható időtlenséget és örök elmúlást sugárzó állandó idegesítő szöszölése. Akik Luca napján fontak, azok kéményén szöszöket eresztett le, hogy ne tudjanak fonni. Gyakran söpröget, toliseprűvel porolgat (Mauss 2004, 409^117; Krúpa 2001, 81-89; Krúpa 2007, 273-281; Feglová 2008, 10-15).

Luca agressziója felől nem lehet kétségünk. A Luca-figura kedvenc retorziója a fakanállal való kézre csapkodás. Az elbeszélésekben szinte horrorfilmek szintjén mozog: a bakonyi szapári szlovákoknál (de az északibb szlovák folklórban is) a Luca-napkor fonó asszonyok durva büntetést kaptak tőle, levette az egyik fonóasszony fejét, a helyébe kendert tett. Egy másik fonóasszonynak orsóval verte szét a fejét és szenet tett a helyébe (Krupa 2001, 81-89; Krupa 2007, 275-281).

Luca a szokásmagyarázatokban is bevallottan ijesztő alak, fő tevékenysége az ijesztés, a gyermekek megimádkoztatása is ebbe a feladatköre tartozik, nem pedig a hittanórák ájtatos közegébe. Luca egyértelműen a halottkultusz negatív alakja.

66