Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2017 - Acta Ethnologica Danubiana 18-19. (Dunaszerdahely-Komárno, 2017)
Krónika
tányérok is, s a polgári háztartások edényein túl a népies, rózsás, kakasos stb. motívumúak is hangsúlyosan megjelennek a kiállításon. Fontos megemlíteni, hogy a murányi kőedények annak idején több kiállításra is eljutottak, amelyeken díjat is nyertek. A 2017. november 20-ig látogatható nagyszerű kiállítás a Rozsnyói Bányászati Múzeum történésze, Sylvia Holečková kurátor és segítőinek munkáját dicséri. L. Juhász Ilona A népi vallásosság közép-európai kontextusban Etnológiai és folklorisztikai aspektusok (Komárom, 2017. október 27-28.) A huszadik „életévét” betöltő Fórum Kisebbségkutató Intézet Etnológiai Központja a Selye János Egyetemmel karöltve kétnapos konferenciát rendezett a népi vallásosság szerteágazó és mindig aktuális tematikájában. Maga a tanácskozás tulajdonképpen egy vándorkonferencia, amelynek előzményeit - Erdélyi Zsuzsannára emlékezve — az elmúlt években Balassagyarmaton és Szécsényben szervezték meg. A mostani (amelyet Juhász György, a Selye János Egyetem rektora nyitott meg), harmadik alkalommal a szervezők bővítették a kört azzal, hogy nemzetközivé tették az eseményt, ugyanis hat országból érkeztek előadók, többen - mint például Pozsony Ferenc Kolozsvárról, Marta Botiková Pozsonyból, Hana Dvoráková Brünnből vagy Michael Prosser-Schell Freiburgból - az Etnológiai Központ régi barátai. Mindez mutatja, hogy az intézmény mindig is törekedett a magyar nyelvterület tudományosságán túlnyúló regionális kapcsolatok kiépítésére és fenntartására. A tanácskozás ezzel együtt nem pusztán nemzetközi, hanem egyúttal többnyelvű is volt. A szinkrontolmácsolásnak köszönhetően a szlovák, német és a cseh szakma képviselői is anyanyelvükön adhattak elő, amivel mintegy mellékesen jól megragadhatóan érzékeltették Közép-Európa nyelvi sokszínűségét is. Az első plenáris előadást Tatiana Bužeková (Pozsony) tartotta, amelyben számos jelentős antropológiai elmélet mentén összegezte a különbségeket olyan kulcsfogalmak között, mint amilyen a népi és hivatalos vallásosság, epizodikus és sematikus emlékezet, majd pedig a saját, szlovák népmesék belső logikájára irányuló, kutatásai kapcsán arról beszélt, miként értelmezi a populáris kultúra a szerencsétlenségek és balesetek okait, illetve hogy miként próbálja őket kezeim a saját autentikus módján. Mindez jól érzékeltette azt a mindenkori társadalmi és kulturális dinamikát, amely meghatározza a hívők transzcendenshez való viszonyát, illetve a populáris kultúra önálló mivolta és működése is kihangsúlyozásra került. A másik plenáris előadó, Povedák István (Szeged) a neonacionalizmus vallási aspektusainak magyarországi kutatására felfűzve vetett fel jó néhány kulcsfontosságú elvi kérdést. Főként arról volt itt szó, hogy miként is értelmezhetők a nemzeti identitást különböző vallási (keresztény, neopogány stb.) elképzelésekkel fuzionáló kortárs és huszadik századi törekvések. Egyúttal az is szóba került - az előadást követő vita során pedig éppen ehhez szóltak többen hozzá -, hogy mit tegyen a kutató, amikor saját racionális és „földhözragadt” meggyőződésével alapvetően ellenkezik az, amit az adatközlők vallanak. Érdekes módon Povedák és a hozzászólók is csak egy-egy lehetséges gondolatszálat vetettek fel erről, jelezve, hogy a néprajzi/antropológiai terepmunka rendkívül összetett, kifinomult és emberközeli módon működik, ahol aligha lehet sematikus módszertani elvekben megoldani a terepmunka által támasztott gyakran igen szituatív problémákat az adatközlőinkkel szemben. 392
