Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2017 - Acta Ethnologica Danubiana 18-19. (Dunaszerdahely-Komárno, 2017)
Közlemények - Klamár Zoltán: Ájtatos híveknek adakozásából… A szakrális térfoglalás kisemlékei Magyarkanizsán
A térkijelölés objektumainak szakralitása, vallási és etnikus töltete Az egyháznak fontos tájszervező, tájépítő, illetve a tájba szentségi teret applikáló szerepe a barokk korban szakrális kisemlékek sorának létrejöttét eredményezte.8 A 18. század első felében még a diadalmasan előretörő katolicizmus térhódításától áthatott hétköznapok szakralitását mutatta a város (vö. Bartha 1990, 220). Egyik legrégebbi szakrális kisemléke Magyarkanizsának a korábban már említett, Johann Cristoph Müller térképén Kalwarien Berg - Kálvária-hegynek nevezett dombon álló három homokkő feszület (lásd még Klamár 1996; Klamár 2000). A feszületek szárvégei lekerekítettek, a latrok alakjait 2009-ben pótolták, a középen állón megvan az öntöttvasból készült korábbi korpusz. A város központi településmagjától messze, a tájból kb. 6-8 méter magasan kiemelkedő dombon az egykori Szabadkai út mentén fogadja a látvány a településre érkezőket. A fokozatosan terjeszkedő, egyre távolabbra nyúló házsorok a 20. század elejére értek ki a domblábhoz. Az út másik felén már korábban, a 19. század második felében, az 1859-ben nyitott temető (Papp 1982, 102), majd a 20. század elején, a temető mögött épült újabb házsorok fogták keretbe a kálváriadombot. A város katolikus magyarsága a dombhoz vezető út két szélére és a dombot kerülő körút mellé stációkat építtetett 1897-ben. A stációk téglából készült, szoborfülkés képoszlopok, oromzatukon kis fakereszttel díszítettek (vö. Liszka 2000, 19-31). A fülkékben elhelyezett festményeket — ma domborművek mutatják a szenvedéstörténet állomásait - valaha csukható vastáblák védték az időjárás viszontagságaitól, és csak húsvétkor nyitották ki azokat. A stációk állítási költségét gazdagabb paraszt-polgár családok vállalták. Nevüket az építmények lábazatában elhelyezett szürke műkő táblákon örökítették meg. Az 1990-es évek elején történt adatrögzítéskor az első stáció táblája már törött volt, felirata: „... /dicsőségére emeltették: /Pósa József /és neje /Oroszt Rozália. ” A második stáció táblája is törött volt: ,Jsten dicsőségére .../ Sóti Lukács T..J férje Fehér M... ” A harmadik stáció táblája szintén törött volt, a szöveg nagy részét lecsiszolták: „.../.../ és neje /Cseszkó Teréz. ” A negyedik stáció táblája még olvasható volt, a feliraton csiszolásnyomokkal: „Isten dicsőségére emeltették: / özv. Király Agostonné, Fehér Erzsébet / és özv. Báli Andrásné, Tóth Teréz. ” Az ötödik stáció táblája hiányzott. A hatodik stáció táblája ép volt, rajta csiszolási nyomokkal: ,Jsten dicsőségére emeltették: / Tukacs József / és neje / Dukai Veronika. ” A hetedik stáció táblája hiányzott. A nyolcadik stáció táblája: „isten dicsőségére emeltették: / Törteli Lukács / és neje / Szabó Klára. ” A kilencedik és a tizedik stáció táblája hiányzott. A tizenegyedik stációtáblája töredezett volt, szövege azonban olvasható: „Isten dicsőségére emeltették: /Losoncz Ferencz / és neje, / Dukai Agnes. ” A tizenkettedik stáció táblája töredezett volt, szövege azonban olvasható: „Isten dicsőségére emeltették: / Fehér Rózsa, Fehér Verona és / Fehér Judit. ” A tizenharmadik és tizennegyedik stáció táblája hiányzott. A kálvária szakrális terének építményeit a város katolikus magyar lakossága emeltette és gondozta. Nyilvánvalóan ez egészen addig volt így, amíg a liturgikus funkcióját betölthette az építmény. A hatóságok a második világháborút követően, a koalíciós évek végén betiltották a templomon kívüli szertartásokat, liturgikus cselekményeket. A nagy területen álló objektumegyüttest, kényszerűségből ugyan, de fokozatosan elhanyagolták.9 A kisemlékeket 2009-ben a hívek és az egyházközség adakozásából újították fel, az egykori adakozók névsora hiányos, mindössze öt 8 További szakirodalommal lásd: Bartha 1990; Liszka 2000; Silling 1994; Silling 2001; Tüskés 1977. 9 Az alábbi bejegyzések olvashatók a Szt. Pál templom krónikás könyvében: „1947. Eddig az istentiszteletek az egyházi rendelkezések és szokások szerint folytak ez évben változás állt be, az Úrnapi körmenet a milícia szóbeli rendeletére elmaradt... ” A következő évben újabb szigorítást vezettek be: „ 1948. Ez évben az összes körmenetek: húsvéti, feltámadási, búzaszentelési, és a keresztjáró napok körmenetei a világi hatóságok rendelkezése folytán elmaradtak. " 214
