Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2017 - Acta Ethnologica Danubiana 18-19. (Dunaszerdahely-Komárno, 2017)
Tanulmányok, közlemények - Voigt Vilmos: Magyar néprajz - magyar nemzetrajz? A kezdetektől az első világháborúig
fogalmazza meg, a „nobilissima gens Hungáriáé primordia sue generationis ” kifejezéssel él, és megkülönbözteti a maga „tényszerű” leírását a falusiak hamis meséitől és az énekesek fecsegésétől (facta sua ex faisis fabulis rusticorum vei a garrulo cantu ioculatorum fSRH p. 34 = Silagi 1991: 30]). A mai néprajzkutató sajnálja, hogy legalább elrettentő példaként valamit nem idézett a „nem tudós” hagyományokból. A „Hungarus” általános fogalomként (ami szintén archiszémának is tekinthető) használata évszázadokkal később is folytatódik. A legjobb példa erre Oláh Miklós esztergomi érsek (aki maga is a havasalföldi vajdák családjából származik). 1536-ban megírja ma inkább esszének vélhető Hungária című értekezését, nem sokkal később pedig Athila című hasonló munkáját, és ezek együtt 1537-ben nyomtatásban is megjelentek. A Hungária voltaképpen Magyarország topográfiai leírása, a bevezetőben szól a magyarok eredetéről, akik a szkítáktól származnak, és nevüket a hunokról kapták. Az Athila a hun király csatáit és halálát színes történetekben úja meg, majd Erdély és a székelyek rövid bemutatását adja. (Együttes kritikai kiadás: Eperjessy-Juhász 1938) Voltaképpen Attiláról és a hunokról készített történeti áttekintést - ehhez (humanista szokás szerint bevezetésként) a „helyszín” bemutatása volt a Hungária. Mind a történeti, mind a 16. századi részben a régi vagy kortársi népnevek maguktól értetődő módon szerepelnek. Azonban nincs különbségtevés a „nép” és a „nemzet”, az „előkelőek” és a „köznép” között. (5) A 16—18. századok harcai, valóságos népvándorlásai eredményeként egy „új” Magyarország alakult ki, és e különbséget a kutatók is érzékelték. Legjellemzőbb példa, hogy Bél Mátyás2 volt az első, aki Oláh Miklós művét újra kinyomtatta (Bél: 1735 - Adparatus ad históriám Hungáriáé). Már az államismereti „iskola” keretében készült a következő újrakiadás: Kollár Adám: Hungária et Attila, sive de Originibus, Centis Regni Hungáriáé, situ, habitu, Opportunitatibus et Prebus, Belli Paceque ... (Vindobonae 1763). Mind a magyar, mind a szlovák tudománytörténet sokszor foglalkozott a köznépi származású, szlovák evangélikus polihisztor Bél Mátyás (1684-1740) „proto-néprajzinak” tekinthető (több tízezer oldalnyi) anyaggyűjtésével és (több ezer oldalnyi) nagyszabású kézikönyvével: Nolitia Hungáriáé novae historico-geographica (még életében kiadott részei: 1735-1742). Noha már maga az országleírás terve is kivihetetlenül nagyszabású volt - még az olyan gőzmozdonyszorgalmú polihisztornak is, mint amilyen Bél volt -, a rengeteg kézirat gigantikus leírás a pragmatica sanctio Magyarországáról, jelesen főként az északnyugati vármegyékről.3 Bél olykor talán feleslegesen fontoskodva írta körül elképzeléseit, értelmezte a maga módszerét, ám ez lehetővé teszi, hogy őtőle magától tudjuk meg szándékait. A modem államelmélet iránt is huzamosan érdeklődő Bél (lásd Vyvíjalová 2001) a „régi Magyarország”-ot a múlttal, az „új Magyarországot” a szükséges reformok eredményeivel azonosítja. Három módszertani világot tart egyformán fontosnak: egy-egy könyvet Magyarország történetéről, földrajzáról és fizikájáról. Sőt, szerinte három másik könyvre is szükség lenne: egy politikai, egy diplomatikai és egy genealógiai-címertani áttekintésre. (Lásd Hungáriáé antiquae et novae prodromus. Nürnberg, 1723. § 10.) Viszont hiányzik ebből a különböző „népek” bemutatása, egyáltalán a demográfia, amihez pedig Bél maga is hatalmas adattárat állított össze. Viszont, amint legkivált a Tractatus de re rustica Hungarorum című értekezése mutatja, szinte a szó szoros értelmében 2 Bél művei főleg latinul és németül jelentek meg, ennek megfelelően a Mathias (Matthias) Bel, Belius alakban szerepel a szerző neve. Több művének címlapján szerepel még a Pannonius vagy Hungarus megjelölés is. A mai szlovák nyelvhasználatban Matej Beiként, a magyarban Bél Mátyásként ismert. 3 Hogy milyen bonyolult a szövegek filológiája, a nemrég elkezdett, és a korábban meg nem jelent részek kritikai kiadása jelzi: Tóth 2011. 16
