Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2017 - Acta Ethnologica Danubiana 18-19. (Dunaszerdahely-Komárno, 2017)
Közlemények - Bendík Márta: A három Túr szakrális kisemlékei
5. Muzsla A község a Párkánytól nyugatra található első falu. A források 1156-ban tesznek elsőként említést róla. A helység birtokosai a 13. század közepén Jakab és Zup nevezetűek voltak. 1257-ben Benedek esztergomi érseknek volt itt birtoka. A 15. században már az érsek birtokolja az egész helységet. A lakosság a hódoltság ideje alatt innen a hidegkúti völgybe menekült. 1755-ben a településen már iskola működött. A falu templomát 1817-ben gróf Esterházy Imre hercegprímás építtette. A községet 1848-ig az esztergomi érsek birtokolja (Borovszky 1910, 30-31 ). 1862-ben nagyobb tűzvész miatt a templom és a községháza épülete elpusztult. 1876-ban árvíz pusztította a falut. A községben működött járásbíróság, föszolgabírói hivatal, temetkezési és önkéntes tűzoltóegylet, valamint fogyasztási és hitelszövetkezet (Borovszky 1910, 30-31). Lakossága a 2011-es adatok szerint 1923, ebből 1427 magyar, 380 szlovák nemzetiségű. Vallási megoszlását tekintve 1536 római katolikus, 32 református, 3 evangélikus és 1 görögkatolikus (Popély 2014,293). Muzsla szakrális kisemlékei A községben 7 feszület, 2 Mária-képoszlop, egy kálvária, valamint egy Szent Flórián-, Szent Orbán-, Nepomuki Szent János- és egy Szentháromság-szobor található. Az említett szakrális kisépítmények főként a római katolikus templom körül, valamint a temetőben helyezkednek el. Állapotuk általában jónak mondható, a helyiek gondoskodnak róluk. Mindenszentekkor és halottak napján az objektumoknál gyertyát gyújtanak. A településen a kisemlékek nagy részét (a kálváriát, a Szentháromság-szobrot, a három feszületet és egy képoszlopot) a módos parasztgazda testvérpár, Zalaba Ferenc és Zalaba Ignác, valamint a szintén módos feleségük, Lenéka Julianna és Lenéka Petronella állíttatta. A helyiek szerint mindkét házasság terméketlen lett, így a családok a felhalmozódott vagyon egy részét ezen objektumok építésére fordították. Nevük (Zalaba Ferenc, Zalaba Ignác, Lenéka Julianna, Lenéka Petronella) minden építmény talapzatán kiemelve nagybetűvel szerepel. A feltűnően kiemelt nevek mellett megjelenő fohász vagy az állíttató személyekkel kapcsolatos egyéb információ szinte elveszni látszik. Általában igaz ez a többi magánszemély által állíttatott kisemlékekre is. A kisépítmények állíttatása mögött nagyon gyakran a gyermektelenség indoka húzódik meg. Liszka József kutatásai is alátámasztják, hogy a módos, gyermektelen családok körében a szakrális kisemlékek emeltetése elteijedt volt. Nem kizárható, sőt valószínűnek tartja a kutató, hogy ily módon állíttattak maguknak emléket, s próbálták fenntartani (utód hiányában) nevük kontinuitását.16 Különösen figyelemreméltó egy Muzslán fennmaradt hagyomány. Körülbelül 20-30 évvel ezelőtt még élő szokás volt Űrnapján faágakból négy oltárt állítani. Az oltárok helyét nem pusztán a négy égtájhoz, hanem az ott található szakrális kisemlékekhez is igazították. Ezek között homokút vezetett, amit úmapi színútnak neveztek, és virágokkal díszítettek. A templomból induló ünnepi körmenet elsőként a déli oltárnál állt meg, amit a faluban található Szent János-szobornál helyeztek el. A második megálló a nyugati résznél volt, a falu egykori végén (Béla falu felől) egy feszületnél.17 Ezután következett a keleti rész, amit a falu másik végén 16 Természetesen nem feltétlenül a gyermektelenség az egyetlen oka, hogy az állíttatok maguknak ilyen módon állíttattak emléket (Liszka 2005, 269). 17 A feszületet 1913-ban Zalaba István állíttatta a „hívek élesztésére”. Lásd a szövegben megjelenő 5.16. objektumot. 166
