Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2015 - Acta Ethnologica Danubiana 17. (Dunaszerdahely-Komárno, 2015)

Közlemények - Bendíkné Szabó Márta: Század szakrális kisemlékei

1. Falu a Búr-patak és a Morda között

A község Ipolyságtól mintegy 15 km-nyi távolságban nyugatra, a Búr-patak, a Nagy- és a Kis- Morda-hegy által határolt völgyben, részben az 564-es közút mentén terül el. Az I. katonai felmérés (1782-1785) lényegében egyutcás, szalagtelkes falut mutat, a templom és a temető megjelölése nélkül. A temetőt jelenlegi helyén 1778. július 15-én szentelte fel Nagy János püspöki megbízott és Szőgyéni Ferenc ipolyszakállosi plébános1. Szakrális kisemléknek sem mutatkozik nyoma, holott a Százdtól és a szomszédos Deméndtől nagyjából azonos távolságra eső hébeci zarándokhely Szent Ilona-templomát „egy régi templom” (alte Kirche) megjegyzéssel feltünteti. A II. katonai felmérésen (1819-1869), melynek Hont vármegyei részét az 1840-es évek közepén rajzolták, ugyanez a templom nem szerepel, csupán az ottani remetelakot (Einsiedelei) jelölik. Százd esetében sem szerencsésebb a helyzet, mert a térkép alapján még mindig nem azonosítható sem a temető területe, sem a templom épülete, holott minden bizonnyal mindkettő létezett. A III. katonai felmérés (Magyarország 1872-1884) lényegesen pontosabbnak bizonyult, hiszen a templom és a temető helye könynyűszerrel leolvasható róla. Szakrális kisemléket azonban nem találunk Százdon, pedig a környező településeken (pl. Visken a Nepomuki Szent János-szobrot) azokat is jelezték. Bár a falu épületekben némiképpen gyarapodott, a 19. század közepére elveszítette tisztán szalagtelkes jellegét, itt-ott - bizonyára a majorságok építése következtében - a halmazfalu elemeit mutatta. A második világháború utáni gazdasági rendszer következtében a majorságok fokozatosan eltűntek, és a magánépítkezések folytán ismét a szalagtelkes faluforma került előtérbe.

1.1. A birtokviszonyok rövid áttekintése

A község neve az eddig ismert első, 1261-ből származó okirati említésben Zazd alakban jelenik meg, mikor IV. Béla király Márton fia István és Myke várjobbágyoknak várjószágok viszszafoglalásakor tanúsított vitézségükért és testvérük elestéért adományként adta a százdi birtokot (Györffy 1987, 249). Az évszázadok folyamán a falu adásvétel útján vagy zálogjogon többször gazdát cserélt, több nemesi család is bírta. A Deméndy család 1291-1299 közt, illetve 1312-ben, Gyekmin királyi gyógyszerész 1330-1351 között rendelkezett birtokrészekkel Százd kataszterében, 1352-től pedig az ugyancsak gyógyszerész Szerecsen Jakab bírta Gyekmin birtokait. Szerecsen Jakab felesége, Margit, a Hont megyei Libercsey családból származott. Utódai közül Szerecsen Mihály hűtlenség miatt elveszítette a birtoktestet, amit aztán Zsigmond király 1408-ban Gordovai László szlavón bánnak adományozott. 1411-1414 közt a Kóváry, Kaladey, Terbegeczi családok birtokjogát rögzítették az oklevelek, melyek a falut Sazd néven említik. Gordovai László fia, Bertalan 1417-ben török fogságba esett, ezért a váltságdíj előteremtéséhez a bán százdi birtokát eladta Kóváry Pálnak. A Hont-Pázmány nemzetségből eredő Kóváry család a mohácsi vész évében, 1526-ban még birtokos volt a százdi határban, hiszen Kóváry Ferenc végrendeletében többek között az itteni egyházra is hagyományozott (Bakács 1971, 331). A Kóváryakkal párhuzamosan a Szécsényi, Aranyi, Valkay, Kalonday és Rétházi családok, illetve Szoby János, aztán lánya, Sághy Jánosné, Gathalóczy Mátyás, Herentfalvy János valamint Bényi László rendelkeznek birtokrészekkel a százdi kataszterben.

1 Dr. Budai Ernő Bemutatom Százdot (2008, 24) c. dolgozatában deméndi plébánost ír, de Némethy összefoglaló munkájában az adott időszakban (1776-1779) deméndi plébánosként Ladányi Imre (731) szerepel.

144