Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2015 - Acta Ethnologica Danubiana 17. (Dunaszerdahely-Komárno, 2015)
In memoriam
Öt évvel ezelőtt miskolci és budapesti kollégáival közösen belevágott élete utolsó nagyobb szabású terepmunkájába. A Zobor- és Nyitra-vidéki magyar nyelvsziget településeinek etnikai állandóságát és változásait a helyszínen résztvevő megfigyeléssel, interjúkkal, vizuális antropológiai eszközökkel vizsgálta. Volt szerencsénk látni őt az elfogyó magyar iskolák, a nyelvet váltó templomok gondjaival küszködök között, miközben kíváncsi volt az ott élő szlovákok véleményére és gondolataira is. Ilyés Zoltán részt vett a két Szeli interetnikus együttélési mintáit és konfliktusait vizsgáló kutatásban is. Az első bécsi döntéstől a lakosságcseréig terjedő évtized egymást váltó csoportjainak, az anyaországi magyaroknak, a reszlovakizálóknak, a fentről jött „homyákoknak” és a tótkomlósi „preszídlenyeceknek” a történeteit hallgatta napszámra, akik maguk is csodálkoztak, miért érdekli a pesti kutatót az ő életük. Este, mikor egy Tótkomlósról áttelepült szeli család panziójában beszámoltunk az aznapi „zsákmányról”, Ilyés Zoltán interjú-mozaikja mindig tele volt élettel, sorseseményekkel és leheletfinom megfigyelésekkel. Miközben hűségesen, százszor visszajárt a régi kutatóhelyeire, mindig nyitott volt az új témákra és megközelítésekre. 2015 márciusában a Sapientia Erdélyi Magyar Egyetem Csíkszeredái Műszaki és Társadalomtudományi Karán rendezett Új magyar mitológia című konferencián például Ősmagyar örökségesítés és a csángók recepciója a széphavasi zarándoklatokon címmel tartott előadást. Nincs most szavunk arra, mi mindent veszítettünk azzal, hogy Ilyés Zoltánon nem tudott segíteni a 21. századi orvostudomány. A mi generációnknak talán ő az egyik első nagy vesztesége. Talán képesek leszünk megőrizni az általa feltárt világok tanulságait, s az ő csendes és mély emberségét, barátságosságát, amely nagyon-nagyon fog hiányozni mindannyiunknak, akik tiszteltük és szerettük őt. Szarka László 333
