Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2015 - Acta Ethnologica Danubiana 17. (Dunaszerdahely-Komárno, 2015)
In memoriam
tározással: Hungarian Folklore. Essays) megjelent, ezt mondta: „Ebből a könyvből végre az amerikaiak is rájöhetnek, hogy nem Linda találta ki az egyéniségkutatást.” Linda már említett tanulmánykötetében - Narratives in Society: A Perform-Centered Study of Narration (1995) - a bevezetés egy hosszú cikk arról: „Mit nyújt a mai narratív-kutatáshoz Ortutay Gyula és a budapesti iskola”? Ritka gesztus egy volt „tanítványtól”! Ez a 400-lapos könyv egyébként a Folklore Fellows Communications sorozatában jelent meg (amelyben, szerencsére más magyar hölgyek is, mint Dömötör Tekla, Pócs Éva is megjelentek). 1980 óta eleinte nyaranta, majd ritkábban járt Magyarországon, egykori barátai is megfogyatkoztak. Ekkor kapta meg magyar elismeréseit, és a Néprajzi Múzeumban életrajzi filmjét készítették el - noha ő sosem volt az intézmény munkatársa. Utoljára Legend and Belief: Dialectics of a Folklore Genre kötetében (2001) a már a pályán fél évszázada ott levő kutató foglalta össze a „mai történetekről” és ezek előadási módjairól szóló dolgozatait. Ez egy 500 lapos monográfia a hiedelemmondáról, viszonylag hagyományos felfogásban. Alapos, sok példát bemutató, impozáns vállalkozás, Dégh Linda „amerikai” korszakának csúcsteljesítménye. Egyébként ebből is kiderül, ami egyébként egy korábbi tanulmánykötetében (American Folklore and the Mass Media, 1994) is megfigyelhető volt - ez a céltudatos folklorista valamelyes vonzalmat érzett a mágia, a kísérteties és az ijesztgetés irányában. Halloweenkor elemében volt, maga is rémnek vagy vámpírnak öltözött. Amikor utóbb beszéltünk a mai folklorisztika teendőiről (a koppenhágai modem monda konferencián) egyetértettünk abban, hogy a „modem monda” esetében is célszerű a régi feljegyzéseket, írott forrásokat fokozottan figyelembe venni. Ezt azonban maga nem gyakorolta. Egyetértettünk abban is, hogy e témakör sok része egyszerűen „müfajelméleti” jellegű. Főként Vázsonyival együtt írott tanulmányaiban láthatjuk - maga is elismerte, hogy egy szigorú műfajelmélet (akár amerikai változatában, amint ez például Dán Ben-Amos munkáiban megtalálható) - távol állt tőle. Életművében az általa gyűjtött magyarországi mesék és a Bloomingtonban tudomására jutott „modem mondák” alkották az empirikus anyagot. Minthogy nagyon ritkán vallott „fantasztikus” nézeteket (amint még itthon, például a mesekeret „mágikus” voltáról) - dolgozatai fennmaradnak. És megmarad bennük a sok magyar hivatkozás. Tulajdonképpen nem is súlyos betegség, inkább az öregkor hozta, hogy 2014. augusztus 19- én, otthonában elhunyt. Egyeteme és az amerikai folkloristák megemlékeztek róla. Hosszú élete során több társadalmat és annak több periódusát tapasztalta meg. Arról, hogy az ilyen kihívásokra miként válaszolt - mára nyilván megengedőbb nézetet vallhatunk, mint Budapestről távozta idejében. Jelentőségét mindenhol megérezték: Budapesten csakúgy, mint Bloomingtonban. Mivel idős korában sem változott felkészültsége (a Legend and Belief 80 éves korában jelent meg) voltaképpen már nem csak az utána következő, hanem az ez után jövő generációt is túlélte. Akikkel viszont már nem sok mondanivalójuk volt egymás számára. Nem kívánom személyes élményekkel telefüzni az emlékező írást. De nyilvánvalónak tartom, hogy a mi generációnk tudja igazán észrevenni Linda alapvonásait. A fiatalabbak már nem tudják, milyen volt a magyar és a közép-nyugati társadalom mondjuk egy fél évszázaddal ezelőtt. Élete utolsó évtizedeiről a Bloomingtonban huzamosan élő Szemerkényi Ágnes tudhatja a legtöbbet. Minthogy Lindának családja nem volt, csak kutyái, egyes diákjainak emlékei adhatnák ki portréját. Ám ez utóbbit tudtommal nem gyűjtötték. Szakdolgozatomat („a mese stílusa”) hozzá írtam. Egyáltalán nem kedvelte - hogy finoman fogalmazzak. Disszidálása után egyetemi szobáját örököltem, és rögtön taníthattam is „Amerika népeit” majd a folklórba „bevezetést” - ami addig az ő penzuma volt. Segítettem itthon maradt iratai külföldre juttatásában. Jártam Bloomingtonban, még lakásán is, és sok nemzetközi kongresszuson beszélgethettünk - természetesen perfekt magyarul. Sajnos, a 323
