Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2015 - Acta Ethnologica Danubiana 17. (Dunaszerdahely-Komárno, 2015)
Köszöntők
Doktori értekezésemet Magyarkanizsa tanyás gazdálkodásából írtam és témavezetőm, Szilágyi Miklós tanácsára Juhász Antalt kértem fel - „nem hivatalosan”, hiszen ilyet egy jelölt nem tehet - egyik opponensnek. Elvállaltad, aminek akkor nagyon örültem, és ma is hálás vagyok az akkor tett észrevételekért, tanácsokért. Az eljárás kezdete előtt félrevontál és a következőt mondtad: Tudod, hogy két dologgal kezdik az opponensek az olvasást?! A tartalommal és az irodalomjegyzékkel. Mindkettő impozáns, de mindent elolvastál, ami a jegyzékben szerepel? Bevallom, akkor kicsit furcsállottam a kérdést, de ma már tudom, hogy helyénvaló volt. Helyénvaló, mert már akkor is, azóta meg még kevesebbet olvasnak, olvasunk mi is, tudományos kutatók. Egy újabb kulcsszó: OTKA! A kétezres évek elején közös OTKA-kutatásunk is volt. Te adtad a neved, mi meg, élve a lehetőséggel, köpenyed zsebéből bújtunk ki Fodor Ferenccel, Mód Lászlóval és Simon Andrással, tanítványaiddal, kedves barátaimmal. Végigjártuk, -kutattuk a Vajdaság magyarlakta településeit. Még egy fontos kulcsszó: konferencia! Az elmúlt években több konferencián is találkoztunk, ilyen volt a MUKUCSOM sorozat, amelynek előadásaira, műhelybeszélgetéseire rendszeresen beültél a Móra Ferenc Múzeum könyvtártermébe. Emlékszem, egy nagyon kellemes őszön, Nagykőrösön üldögéltünk egy pádon, és jókat beszélgettünk a szakmáról, családról. Vagy például Zentán a Kiss Lajos Néprajzi Társaság konferenciáján is együtt voltunk, amikor magával ragadott a mesélőkedv, és Simon Andrással jeleztük, hogy jócskán túllépted az adott időt. Utána meg is kérdezted, hogy a szervezők szóltak-e? Nos, töredelmesen bevallottuk ott akkor íziben, hogy mi gátoltuk meg orvul egymásba fonódó, többszörösen összetett, barokkos körmondataid már-már szűnni nem akaró áradását... Vállunkat átkarolva mondtál is egy cifrát, amin jót nevettünk mind a hárman! Szóval, kedves Tóni bácsi - Sára lányom, tanítványod emleget így -, tisztelt professzor úr: Isten éltessen erőben, egészségben, így a nyolcadik X-en is túllépve! Klamár Zoltán Walter Hartinger zum 75. Geburtstag Der langjährige Ordinarius für Volkskunde an der Universität Passau, Prof. Dr. Walter Hartinger, wird im November 2015 fünfundsiebzig Jahre alt. Forschungen und Lehrveranstaltungen von ihm widmeten sich immer wieder auch dem Donauraum und seinen volkskulturellen Themen im Betrachtungsfeld von Arbeit, Alltag, Recht und Religion. Mehrere Exkursionen mit den Passauer Studierenden führten ihn nach Ungarn und in die Slowakische Republik. Wenn man mit ehemaligen akademischen Schülerinnen und Schülern spricht, kommen stets die beeindruckenden, aus direkter Erfahrung gewonnenen Erkenntnisse und gedächtnisprägenden Erlebnisse zur Sprache. Das Wort Erfahrung hat in diesem Zusammenhang einen zweifachen Sinn, weil Hartinger die entsprechenden Erkundungen mit langen Fahrradfahrten verband und so eine sinnliche, unmittelbare Kontaktmöglichkeit zu Land und Leuten gegeben war. Hartinger war einer der ersten, die sich um den Austausch mit der ostmitteleuropäischen Volkskunde/ Europäischen Ethnologie nicht nur bemühten, sondern tatkräftig und intensiv Arbeitsbeziehungen schufen, Resultate hervorbrachten, nach 1990 zumal: Mit Kollegen aus der damaligen Tschechoslowakei war das mehrfach der Fall. Insbesondere aber mit József Liszka und László Lukács zusammen wurden 296
