Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2015 - Acta Ethnologica Danubiana 17. (Dunaszerdahely-Komárno, 2015)

Krónika

AFelső-Csallóközben a középkorban kimutathatóan csaknem félszáz német többségű, jellegű település volt. Ezek nagy része (talán féltucatnyi Pozsony közvetlen szomszédságában fekvő falut leszámítva) a 20. századra teljesen elmagyarosodott.

Szülőfalum, Köbölkút papjairól a 18-19. századi források rendre megjegyzik, hogy magyarul, tótul és németül is prédikálnak. Gyerekkoromban (leszámítva az 1920-as években létrehozott cseh kolónia lakosainak utódait) a faluban gyakorlatilag nem volt szlovák (noha szlovák iskola volt, de ez más kérdés). A Kiss, Nagy, Szabó, Varga, Vas típusú családnevek mellett feltűnően nagy számban fordult elő a Bitter, Czilling, Elzer, Fridrich, Flalbauer, Hogenbuch, Kaszner, Koller, Linter, Nágel, Player, Smíd, Szaller, illetve a Bircsák, Hubik, Jakubek, Jozefik, Káplóczky, Krátky, Modrócky, Vodičská, Zahradnicsek stb. családnév. Ok, emlékeim szerint mind magyarok voltak, de joggal feltételezhető, hogy annak idején, amikor a falu papja németül és szlovákul is prédikált, akkor jobbára (vagy egyrészt) ezen mai magyar családok német, illetve szlovák őseinek.

A nyolcvanas évek végén egy kisalföldi muzeológusi kezdeményezésből végeztünk az Ipoly menti Leléden néprajzi kutatómunkát. Azért választottuk ezt a kis települést, mert egy zárt völgyben fekvő, tiszta magyar lakosságú, még viszonylag érintetlen archaikus magyar népi kultúrát (annak elemeit) őrző közösségnek feltételeztük. A kutatás során viszont az akkor nyolcvanas éveikben járók rendre elmondták nekünk, hogy gyermekkorukban (tehát a 20. század legelején) az ő nagyszüleik egymás közt még tótul beszéltek. Ok meg már csak magyarul tudtak (az később derült ki, hogy a török után, a felszabadító háborúk alatt elnéptelenedett faluba a 18. században a helyi földbirtokos - hajói emlékszem, az esztergomi hercegprímás - a mai Észak-Szlovákiából telepített ide szlovák jobbágyokat). Nos, mi a nyolcvanas évek végén ezek időközben magyarrá vált utódaitól gyűjtöttünk.

A konferencia hallgatóságának egy része. Az első sorban: Dobozy Borbála, a második sorban (balról jobbra): Voigt Vilmos, Liszka József, Perger Gyula. A harmadik sorban: Czövek Judit, Horváth Sándor, Medgyesy S. Norbert (Limbacher Gábor felv., 2015)

289