Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2015 - Acta Ethnologica Danubiana 17. (Dunaszerdahely-Komárno, 2015)
Könyvismertetések, annotációk
igyekszik magyarul tanulni, alkalmazottaikat segítik az idegen nyelv elsajátításában), s ezzel hozzájárulnak más népek és kultúrák tiszteletéhez, megbecsüléséhez. Végezetül szólni kell elszalasztott és megvalósítható lehetőségekről is. Gráfik Imre könyve nem csak tudományos kutatás, állapotfelmérés, hanem konkrét javaslatokat is tartalmaz. Ezek egy része a határon túli magyarságra irányuló politikának szolgálhat tanácsul, más részük a Pannon-régió határon átnyúló kapcsolatainak lehetőségeit veti fel. A térség földrajzi fekvéséből származó előnyei sok tekintetben kihasználatlanok. Amit már kihasználnak: Szombathely mint az egykori Vasvármegye székhelye a régió kulturális „fővárosává” vált, elsősorban a zenei életben. Teljességgel kihasználatlanok viszont például a felsőoktatásban rejlő lehetőségek, holott Burgenlandban a felsőoktatás intézményhálózata meglehetősen hiányos. A közoktatásban egyoldalúságot tapasztalunk: számos magyar diák tanul Ausztriában. Befejezésül megállapítható, hogy a térség sokoldalú kutatása és a kutatásokra épülő fejlesztések még váratnak magukra. Ezért is üdvözlendő Gráfik Imre tevékenysége és több nyelven kiadott könyve, amely alkalmat ad - túl tudományos érdemein - a határon átnyúló gondolatcserére. Holló István: Ne sírj, Apa! H.n. [Budapest]: k. n. [a szerző magánkiadása] 2013, 315 p. ISBN nélkül. L. Juhász Ilona „Az ezredforduló előtti évek valamelyikén, egy nyári napon, az akkor 8-10 éves lányommal őseink sírja előtt álltunk Ipolyságon (Šahy). A holocaustban elpusztult rokonaink nevét olvasva a köveken a sirás kerülgetett. Eszter így szólt rám: »Ne sírj, Apa!« Ekkor döntöttem el, hogy a később megírásra kerülő családtörténeti könyvemnek ez lesz a címe” — olvasható annak a kötetnek az előszavában, amelynek megírását a szerző, Holló István akkor még csak tervezte. A majdnem 20 éves kutatómunka eredményeként született kötet 2013-ban jelent meg a szerző magánkiadásában. Levéltárakban kutatott, végigjárta azt az útvonalat, ahol őseik megfordultak, megkereste sírjaikat, ami sajnos, nem minden esetben sikerült, mert akadt rá példa, hogy az egykori temetőnek már nyomát sem találta. Napjainkban a családfakutatásnak nagy divatja van, számos kiadvány jelent meg már a témában, Holló István munkája azonban jelentősen eltér ezektől. Nem száraz adatokat közöl, hanem szereplői sorsának bemutatásával emberközelbe hozza őket. A családtagok nem csupán a róluk készült családi fényképeknek köszönhetően elevenednek meg, hanem a különböző hozzájuk kapcsolódó történetek által is, miközben egyfajta társadalomrajzot is kapunk a korról, amelyben éltek. A gazdag családi fotóanyagon kívül különböző, velük kapcsolatos dokumentumokat is közzétett a szerző, és sok síremlék fényképét is tartalmazza a kötet. Holló István a családja apai ágának történetét a fellelhető anyakönyvek segítségével a 18. század végétől napjainkig követi nyomon. Az anyai ág bemutatását egy későbbi, külön kötetben tervezi. A szerző ükapja - Hirschberg Joachim - a Karlsbadhoz közeli Petschauban (Bečov nad Teplou) született 1791-ben, üknagyanyja pedig Veľká nad Veličkou nevű településen. Innen került a család Ószombatba (Sobotište), majd Nagysáróra illetve Garammikolára. Összesen 10 gyermekük született, s az idők folyamán a családfa ágai egyre jobban szétágaznak. A leszármazottak az Osztrák-Magyar Monarchia különböző helyeire kerültek, jórészt azonban az egykori Hont megye területére. Egyaránt voltak köztük orvosok, ügyvédek, sikeres vállalkozók, sőt rabbik is. A társadalom hasznos tagjaikén élték mindennapi életüket, aminek a holokauszt vetett véget. A túlélők és leszármazottai többsége ezután kivándoroltak Izraelbe. 238
