Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2015 - Acta Ethnologica Danubiana 17. (Dunaszerdahely-Komárno, 2015)
Közlemények - Pably, Saskia - Schell, Csilla: Budaörsi kitelepítettek levelei Bonomi Jenőnek. A levélváltások gyakoriságára vonatkozó néhány adat elemzése
A különféle kéziratok, illetve aláírók azonosítása néha nem egyszerű feladat. Budaörs esetében öt különböző aláíró: az egyértelműen azonosítható W. J., illetve T. R. mellett aláíróként egyszer a B. család szerepel, valamint a család két tagja külön is, B. A. egy férfi, valamint B. M., egy nő. Hogy egy családban hol egyes családtag (pl. a családfő), hol pedig az egész család nevében történik az aláírás, ez nemcsak Budaörs esetében figyelhető meg. így a feladó/aláíró és a kézíró külön vizsgálódás tárgya kell legyen az üzenet tükrében az elvégzett transzkripció után. Figyelemre méltó a B. család férfi és a női családtag relációja. Itt arról az egyedi esetről van szó, hogy a férj halála után a feleség immár saját nevében folytatta a levelezést. Grafikánk a levelezés összképét hivatott szemléltetni csupán egy faktor, az időtényező tükrében: Általános tendencia — s ez talán ábránk fő üzenete -, hogy a levelezés majd minden esetben egy hasonló ívű gyakorisági vonalba illeszkedik: a kezdeti intenzitásából idővel veszít, illetve elapadni tendál, ami azonban átmenetinek bizonyul, mert később újabb lendületet vesz. Figyelemre méltó az a tendencia, ami W. J. esetében, illetve A. B. esetében is tapasztalható, hogy mindkettőjüknél életük utolsó szakaszában megemelkednek a levélszámok. A levéldátumok alapján elmondhatjuk, hogy körülbelül egy évtizeddel a kitelepítés után lankad a levélírási kedv. Ennek hátterében egyrészt azt állhat, hogy a legakutabb gondok megszűntek, így eldőlt például a menés-maradás egzisztenciális kérdése, amely új feladatok elé állította a kitelepítetteket, s változott az egykori honfitársaikkal tartandó kapcsolat szerepe. Idővel azonban ismét fellendülhet a levelezés, s ez esetünkben azokra az időkre esik, amikor a kitelepítettek helyzete valamelyest konszolidálódott; s a német „gazdasági csoda” a közemberek életében éreztette hatását. A levelezés fellendülése egyebekben annál figyelemreméltóbb, amennyiben az alternatív kommunikációs csatornák bekapcsolódása, azaz utazási lehetőségek (a jobb anyagi körülmények, illetve infrastruktúra), valamint a telefon megjelenése a háztartásokban tulajdonképpen éppen a levélírás „ellen dolgoztak”. Bár itt a levélírás kultúrájának az emberek kommunikációjában betöltött jelentősége is szem előtt tartandó. Utóbbihoz e helyütt egy adalék: csak 1971 -ben következett be Nyugat-Németországban - így a német Telekom saját statisztikája -, hogy a telefonbeszélgetések száma meghaladta a postai levelekét.1 Külön szót érdemel a lakcímváltozások kérdése. Sok esetben változik a lakcím a levélváltás során, ami megvilágíthatja nemcsak térben, hanem a szociális helyzetben is bekövetkezett változásokat: a költözés sok esetben saját tulajdonú házhoz, jobb lakáshoz jutást jelentett. Mivel Bonomi a személyes látogatások mellett - amire egyébként sok utalás történik a levelekben, így ezek száma is nagy lehetett - a levélírást preferálta mint a kapcsolattartást, így a kitelepítettek számára fontos volt az aktuális elérhetőség megadása, még olyan esetekben is, ahol már nem volt intenzív kapcsolat. Összességében elmondhatjuk, hogy már az egyes családi levelezéseken belüli külső, a kommunikáció néhány legalapvetőbb ismérve segítségével eszközölt adati szintű összehasonlítás néhány izgalmas kérdést felvet: mikor, mely időszakokban kik, kinek a nevében éppen honnan írtak egy családon belül Bonominak levelet? Mikor változott a feladók lakcíme és milyen okból? Milyen nyelven írtak, és történt-e változás a nyelvhasználatban az idők során? Milyen levélcsatolmányokat küldtek (pl. családi események kapcsán)? 1 http://de.wikipedia.org/wiki/Geschichte des Telefonnetzes#Entwicklung ab etwa 1965. (2015.6.3.) 226
