Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2015 - Acta Ethnologica Danubiana 17. (Dunaszerdahely-Komárno, 2015)

Tanulmányok - Bárth János: A lengyelfalvi eset. Néprajzi szemléletű történeti életkép egy 18. századi székely faluról

Több tanú is szóvá tette, hogy a helytelenül viselkedő Ferenc Anna tánc közben kiszalad­gált különböző legényekkel a ház udvarára, és ott melléképületekben bujkált. Éppen ezért figyelemre méltó, hogy Gothár János 38 éves gazda, amikor védelmezni igyekezett a leányt, így nyilatkozott: „Láttam a mulatságokban, hogy együtt tisztességesen tántzoltak, s a tántz végén egyik egy felé, s a másik más felé le ült ", Amit a középkorú férfiember elmondott, bizo­nyára az ideát, a közösség által elvárt, illendőnek tartott báli viselkedést jelentett. Szerelem, párkapcsolat, szexualitás Az 1794. évi lengyelfalvi vizsgálatnak azt kellett kideríteni, hogy miként viselkedett Ferenc Anna a legényekkel, miként vélekedtek róla „falusfelei”, miként és kitől esett teherbe, milyen szerepe volt rossz útra tévedésében Sófalvi Mihálynak. A vallomások alapvetően ezekről a témákról szóltak, ha a tanúk időnként el is kalandoztak más területekre. Következésképp, a tanúvallomásokban az iijúság találkozási alkalmainak, szórakozásainak keretébe ágyazva a legtöbb szó a szerelemről, a legények és a leányok viszonyáról, a párkapcsolatok alakulásá­ról hangzott el, különös tekintettel a „megterhesedéshez” vezető szexuális kapcsolatokra. Valamely legény és leány „szerelmi viszonyának” jelölésére a tanúk többféle kifejezést használtak. Ezek a megfogalmazások némely esetben nem pontosan olyan kapcsolatot takar­nak, mint a hasonló hangzású 20-21. századi szavak. Viszonylag sokszor előfordul a vallomásokban a szereteje kifejezés. A vallató pap egy alkalommal a szeretője formát vetette papírra, a többi esetben, a székely környezetben hitele­sebbnek látszó szereteje alakot szerepeltette. A vallomások bővelkednek az efféle megfogal­mazásokban: ,.Miska bá volt a szereteje”. (9) „Nem hallottam, hogy más szereteje lett volna, hanem Sófalvi Mihály”. (10) „Ferentz Panna elégszer mondotta nékem, hogy Sófalvi Mihály, Demény István és egy Kaditsfalvi legény mind a három szereteje”. (10) „Elégszer beszéllet­­te nékem Anna, hogy néki Sófalvi legjobb szereteje”. (35) „Sófalvi Mihály mindenkor szere­tedének tartotta ”, (39) A 20-21. századi magyar köznyelvben a szerető szó olyan szerelmi viszony részesére vonatkozik, amely viszonynak fontos eleme a testi kapcsolat, gyakori velejárója a titkosság, jellemzője a társadalmi normáktól való eltérés. Emiatt a szó hordoz valamiféle pejorativitást. Ezzel szemben a 18. század végén a székely falvakban, ha valakiről azt állították, hogy egy más nemű személynek a szereteje, arra gondoltak, amit a 21. század eleji együtt jár, jár kife­jezés takar. Vagyis a szereteje kifejezést a lengyelfalvi vallatás tanúi a „kedvese, választottja” értelemben használtak. Ilyen értelmű jelentéssel került elő a szó a 20. század végi székely­­varsági néprajzi kutatás során is (Bárth 2006, 150 és 323). A 20-21. század fordulójának magyar köznyelvben a szerelmeskedik ige a szerelmi cse­lekményeknek fölöttébb sokféle fokozatát, fajtáját foglalja magába. Mintha egyre inkább a testi szerelem finomkodó kifejezése rejlene mögötte! Benedek János tanú 1794-ben valószí­nűleg nem pontosan erre gondolt, amikor kijelentette: „A Tántzokban és egyéb mulatságok­ban láttam, hogy Sófalvi Mihály szerelmeskedett Pannával”. (39) A szorgalmas muzsikus bizonyára azt akarta kifejezni a szerelmeskedett szó használatával, hogy a legény szerelmes volt a lányba, „szerelmesen viselkedett” a lánnyal. Tanújelét adta, a többi fiatal előtt nyilván­valóvá tette, hogy szereti Annát. Mások szeme láttára is ölelte, csókolta választottját. A különböző nemű fiatalok egymás iránti vonzódására, aktív figyelmére a lengyelfalvi tanúk leggyakrabban a szeret, szereti igét használták. Fábián Bori vallomása szerint neki Ferenc Anna többször kijelentette: „ mind Sófalvi Mihályt, mind Demény Pistát szereti s akár­melyikhez el menne férjhez tsak mód lenne benne”. (28) Simó István viszont úgy emlékezett: 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom