Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2015 - Acta Ethnologica Danubiana 17. (Dunaszerdahely-Komárno, 2015)
Tanulmányok - Bárth János: A lengyelfalvi eset. Néprajzi szemléletű történeti életkép egy 18. századi székely faluról
A tanúk gyakran beszéltek olyan személyekről, akik maguk is tanúk voltak. Például sokszor esett szó Bumbuj Józsiról4 és Fábián Boriról. A vallomásokban többször elhangzottak azoknak a nevei, akik házaiknál „táncot” engedélyeztek. Ferenc Anna hódolói közül név nélkül emlegettek a tanúk egy „kadicsfalvi legényt”, egy „sükei legényt” és bizonyos „szombatfalvi legényeket”. (10, 36, 24) Többször szóba került a „praefectus inassa”. (1, 33, 37) Apraefectus tisztségnév valószínűleg az Orbán földesúri család gazdatisztjére vonatkozott. Mindenesetre a „praefectus inassa” a falusi legényekkel együtt legénykedett, a lányoknál elért sikereivel nyakra-főre dicsekedett. Nem lehetett különösebben módos, hiszen amikor táncolni támadt kedve, Bumbuj Józsitól kért csizmát. (37) A tanúk két alkalommal név nélkül emlegették a falu plébánosát is, aki megintette Ferenc Andrást, Ferenc Anna apját, hogy vigyázzon a lányára, lehetőleg ne engedje „táncba”, mert rossz hírek jönnek felőle. (25, 30) Abban az időben, 1792-től 1798-ig Dési (Dézsi) Ferencnek hívták Lengyelfalva plébánosát (Ferenczi 2009, 222. Vö. KL. XII: 723). Az események ideje, a szereplők időszemlélete Érdemes itt újra felidéznünk azt a tényt, hogy a vallatás 1794. január 8-án kezdődött, és valószínűleg a következő egy-két napon folytatódott. Ehhez a dátumhoz mérendők a tanúk által emlegetett időszakaszok. A 18. század végén a falusi székelyek még nem naptári hónapok és számmal jelölt napok szerint, hanem fontos eseményekhez, ünnepekhez, jeles napokhoz, évszakokhoz mérten tartották számon az időt. A lengyelfalvi vallatás tanúi efféléket mondtak: „Az ősszel esztendeje múlék” (7, 28), „tavasz tájban” (25, 27), „a nyárban” (29), „tavaly nyáron" (27), „a múlt Fársángban" (25, 33), „ezen a Fársángon esztendeje lesz” (28, 37) ”a Fársángba” (30), „majd két esztendeje lészen a Fársáng farkán” (33), „most hamar esztendeje lesz” (35), „advent előtt tavaly” (37), „A Szent Kereszt napkor esztendeje múlék” (36), „közelebb el tölt Úr napján ” (34). Egy tanú ugyan Ferenc Anna hat évvel korábbi kijelentésére is utalt (3), de a vallomástevők többsége azokról az eseményekről, viselkedésekről, magatartásokról, kijelentésekről beszélt, amelyek a vallatás előtti egy-két évben, vagyis 1792-1793-ban történtek meg. A vallomásokból látható, hogy a kacér leány a vallatás előtti esztendő farsangján, vagyis 1793 késő telén, kora tavaszán esett teherbe. Nyár elején, Űrnapján már a falu legtöbb asszonya és fiatalja tudott terhességéről. A falu településképének felvillanásai A vallomásokban elmondott események, cselekedetek kivétel nélkül mind Lengyelfalva belterületén történtek. Az épített faluban, vagyis a „tanórák kapun belül” álltak a táncmulatságoknak helyet adó házak, például Bartalis József, Bartalis Ferencné, Bálint József házai. A falu portáit zárták el a világ elől azok a kapuk, amelyek előtt Ferenc Anna igen sokat szere4 A Bumbuj családnevet viselők őse valószínűleg cigányként került Lengyelfalva társadalmába. Vö. GYÉL. PHI. 1764/138., ahol Bumbujné asszonyt és két leányát a Cigányok címszó alatt vették számba. A Bumbujok gyorsan integrálódhattak a székely faluközösségbe, mivel Bumbuj Józsi az 1790-es évek elején a legrégibb székely famíliák legényfiaival vigadozott együtt, 1874 táján pedig egy Bumbuj Ferenc nevű lengyelfalvi lakos aktívan részt vett az egyháztanács munkájában. Fontos egyháztanácsi határozatok aláírói között szerepelt. UGYL. Lengyelfalva. Megyejegyzőkönyv 1844-1901, 32-33. 16
