Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2015 - Acta Ethnologica Danubiana 17. (Dunaszerdahely-Komárno, 2015)
Közlemények - Bendíkné Szabó Márta: Század szakrális kisemlékei
Ugyancsak az evangélikus templom szakrális terében, az épülettől délre kapott helyet a hontalanság évei kárvallottjai és szenvedő alanyai emlékének szentelt emlékoszlop (Budai 2008, 27). A 2003. október 9-én felavatott, 365 cm magas kopjafát Nagy János szobrász tervei alapján Nagy Mátyás faragta. A betonalapra állított, négyszögletes alaprajzú emlékoszlop stabilitását kétoldalt a betonba süllyesztett, díszesen formázott, két-két csavarral felerősített vastámasz biztosítja, amit Budáé Vladimír esztergályozott.10 A sima törzs elejét a fába süllyesztett, fém falucímer uralja, alatta a kétnyelvű, vésett felirattal; a jobb oldali mezőbe az állíttatás évét, a bal oldaliba a település írásbeli említésének első ismert dátumát rótták. A következő szakasz kör közepü, nyolcágú csillagot formáz, amit két korong után egy székelykereszt vált fel. Az egyik legérdekesebb a tulipán alakúra faragott motívum, melynek mind a négy oldalába más-más szimbólum került. A kopjafa gúlában (férfi-szimbólum) végződő csúcsát három kehely tartja. Az objektum körüli, az utca felé nyitott területet alacsony betonalapba állított, sötétbarnára festett, vasoszlopokra erősített lánckerítéssel határolták el a templomkerttől, és darált kővel töltötték fel. A koszorúk számára padszerü, vaspálcákból forrasztott tartót helyeztek a kopjafa elé. Az emlékoszlop költségeit közadakozásból fedezték, a községi hivatal a kiadásoknak mintegy felét utólag megtérítette. A halmot, melyre állították, Gatial Rados, Suketi Ferenc és Sznyida Zoltán hordták össze. A fémmunkák nagy részét, a kerítéseket és foglalatukat Sznyida Zoltán készítette. A fát (a kivágást és szállítást is) az úrbéri társaság biztosította.11 Felirat: Emlékezünk / Spomíname//2003// 1261 Összegzés Százdon a történelmi felekezetek két szakrális teret alakítottak ki. A dombra épült, a mindennapi mozgástértől kissé félreeső katolikus templom közelébe és a felszentelt temetőbe a vallási jellegű kisépítményeket helyezték el, míg a közösségi emlékjelek a könnyen megközelíthető, a falu főutcáján álló evangélikus templom környékére kerültek. Az első világháborús emlékmű számára való helyválasztás témájánál fogva egyúttal a második világháborús emlékmű és a kitelepítettek emlékének szentelt kopjafa helyét is meghatározta. A katolikus kültéri kisemlékek csekély számát a viszonylag alacsony létszámú lakosság vallási megosztottságában kell keresnünk. Ugyanakkor a felekezetek közti szoros kapcsolatra utal a tény, hogy a 20. század első felében a katolikus és az evangélikus hívek közösen zarándokoltak a környékbeli búcsújáró helyekre, például Szent Ilona ünnepén (aug. 18, illetve a rákövetkező vasárnap) Hébecre, vagy a Hétfájdalmú Szűzanya napján (szept. 15, illetve a rákövetkező vasárnap) az ipolyviski Kútyikához. A feszületek korpuszainak hasonlósága azonos beszerzési helyre utal. A temetőben két központi fafeszületet állítottak, hogy a szélesen elhúzódó parcella mindkét végéről jól láthatók legyenek. Formájukban is szinte azonosak, ami a helyi készítők kapcsolatáról, hagyománytiszteletéről árulkodik. A kőfeszületek szintén hasonlóságot mutatnak; a templom mellett állót minden bizonnyal a külterületi út mentiről mintázták. A deméndi út melletti feszület a 20. század közepéig kettős funkciót töltött be: jelezte a község kataszteri határát és a hébeci búcsújáróhelyhez vezető utat. 10 Adatközlő: Sma Zoltán, Százd 11 Adatközlő: Sma Zoltán, Százd 163
