Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2015 - Acta Ethnologica Danubiana 17. (Dunaszerdahely-Komárno, 2015)
Tanulmányok - Viga Gyula - Viszóczky Ilona: A bodrogközi borról és a mai borünnepről
A borünnepek kulturális kínálata hasonló, és hasonlít a település Falunapjának programjához, ám a legváltozatosabb szórakozást a Nyitott Pincék Napja kínálja. Az ünnep időpontja a pincék környéke akácosának virágzására esik, ami látványában és illatával valóban speciális élményt jelent a látogatók számára. A helyben működő öntevékeny művészeti csoportok — Borcsák asszonykórus, gyermek táncosok, iskolai csoportok - mellett megjelennek ilyenkor a „testvértelepülés” képviselői (Csaroda férfikórusa), Királyhelmec (visszatérően a Nosztalgia énekegyüttes) és a környező települések szereplői is. Rendszeresen fellépnek szlovák kulturális csoportok is. A borünnepek hagyományosan interkulturális jellegűek: a szlovák és cseh vendégek jelenléte teljesen általános. A borünnepek, különösen a májusi program rendkívül meggyarapodott látogatottsága új helyzetet teremtett a géresiek számára. Amíg korábban a vendéglátást az önkormányzat erejéből oldották meg, a nagy érdeklődés felvetette a professzionális vendéglátás szükségességét. (Már eddig is gondot okozott a falu ételspecialitásának összekapcsolása a bor kínálásával: a géresi bélés készítése nagy munkaerőt igényel, csak a VIP vendégeknek történő bemutatása is az önkormányzaton négy asszony egész napos munkáját igényli.) Eddig főként füstölt kolbászt kínáltak a vendégeknek, üstökben pörkölt meg gulyás főtt, volt, hogy tárcsán húst sütöttek. A rendkívüli érdeklődés azt hozta, hogy önerőből egyre nehezebb az ellátásukat megszervezni. A borünnepek megerősítették és felgyorsították a szőlőnek az 1970-es évektől számottevő fajtaváltását és technológiai átalakulását is. A legrégibb fajtákat leváltó furmint, hárslevelű, és rizlingek után, új szőlők is terjednek, mint a Zenit és a Zengő. Akik már most pincét nyitnak a nagyközönség számára, többnyire merik vállalni a színboraikat is. Külön szűrik már a Furmintot, a Hárslevelűt, van néhány gazda, aki az Irsait, a Muskotályt is külön szedi, vannak jó Olaszrizlingek is. Gyakori ma már a vörösbor is, ami korábban kevés volt Géresben: manapság keresett a Bíborkadarka, de a Kékfrankos, Medina, Blauburger, Zweigelt is népszerű. Mindezek fényében meglepő, hogy a géresi borünnepek egyik fő sikere és ismertetője a Polyhos (Pojhos) szőlőből szűrt színbor, amiből — a helybeliek szerint - nincs annyi a hegyen, amit ne tudnának eladni.21 A szőlőfajtákban és a technológiában zajló átalakulásokkal ellentétben, magában a művelésben nincs jelentős változás: a családok maguk művelik a szőlőt. Gondolkodtak egy kis kertközösség létrehozásában, aminek a keretében kerülőket is lehetne fogadni. Ez azonban nem valósult meg, mert a szőlőőrök alkalmazása és főként jogosítványa újabb gondokat vetne fel. Az elmúlt időszakban a szövetkezet is telepített szőlőket, most egy borfeldolgozó üzem telepítésére pályáznak, ami felvásárolna a helybeli gazdáktól is. Ok is szeretnék legalább munkanélküli fiatalokat helyben tartani a szőlővel beültetett domboldalak megművelésére.2 * Összegzésként megállapítható, hogy a Bodrogköz felső, ma Szlovákiában levő területén, elsősorban a Bodrogközi-szigethegység környékének településein nagy múltú szőlő- és borkultúra egészítette ki a parasztüzemek tevékenységét. Az elmúlt emberöltő során átalakult a 21 Délkelet-Szlovákiában is lezajlott a földek visszaadása az eredeti tulajdonosoknak, de például Kisgéresben a szövetkezet felvásárolta vagy bérli a területet a gazdáktól. Nem hivatalos adataink szerint kb. 2000 hektáron gazdálkodnak, kft.-szerű formában. Van sertés-, szarvasmarha-, juh- és baromfiállományuk is, de főleg a földművelésből élnek. Fizetett alkalmazottaik vannak, meg gépparkjuk, nyáron a faluból hozzávetőleg 20-25 embert alkalmaznak. 121
