Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2015 - Acta Ethnologica Danubiana 17. (Dunaszerdahely-Komárno, 2015)
Tanulmányok - Viga Gyula - Viszóczky Ilona: A bodrogközi borról és a mai borünnepről
Kisgéresben szinte rangon alulinak számított valaki szőlő és borospince nélkül. Ezekben a falvakban a pince presztízst jelentett: vendéget lehetett hívni, meg lehetett kóstoltatni vele a bort. Az újfajta közösségi alkalmak megszervezésében és azok szerkezetében azonban ők is jelentős azonosságot mutatnak a többi településsel. Az elmúlt egy-másfél évtizedben a bor néhány lokális közösség önmeghatározása, kulturális együvé tartozása szempontjából jelentős szerephez jutott. Mind a helyi identitás újraformálása, mind a remélt gazdasági felemelkedés - az eszközéül szolgáló turizmussal - egyik eszköze lett a borkultúra, különösen azokban a falvakban, ahol a szőlőművelésnek újkori hagyományai vannak. A szőlő- és bortermelés újrafelfedezése mind a hagyományos elemek feltárása, mind a mai társadalom és kultúra szerveződése okán figyelmet érdemel a néprajz/antropológia részéről is. Jelen írásunkban főként Kisgéres borünnepeit mutatjuk be. Munkánk során figyelemmel voltunk a mai ünnepekről megjelent, nagyszámú tudományos publikáció tanulságaira, de azokból csak a legszükségesebbeket citáljuk.15 Kisgéresben, hasonlóan a Bodrogköz és Bodrog mente több településéhez, az elmúlt egymásfél évtizedben új szerepkörben jelent meg a bor: a helybeli ünnepek, az újra felfedezett/kitalált hagyomány szervező erejeként. A térség közösségei - hasonlóan a magyar nyelvterület és Európa más vidékeihez - a tradíció elemei, illetve kitalált hagyományok köré szervezik meg ünnepeiket, amelyek mind a közös kulturális mi-tudat, a lokális identitás, mind a turizmus szempontjából kiemelt jelentőségűvé válnak, de a közösségek gazdasági felemelkedésében is szerepet szánnak azoknak. Meg kell jegyeznünk, hogy ez utóbbi bizonyos fokig gazdasági kényszer: a Szlovákia délkeleti, illetve Magyarország északkeleti végvidékén fekvő történeti tájat hozzá hasonló gazdasági helyzetű vidékek veszik körül, a térség fogyó népessége rezonál a nehéz gazdasági és szociális helyzetre. Helyben kevés a munkahely, a zömében elöregedő népesség mellett a fiatalok nagy számban hagyják ugyan el a szülőfalujukat, de szinte mindenütt megfigyelhető egy vékony rétegük, amelyik - amíg lehetséges - megpróbál helyben boldogulni. Különösen a táj szlovákiai oldalán, a szőlőmüvelő és bortermelő hagyománnyal rendelkező falvakban ez a gazdasági ág jószerével az egyetlen - egyelőre bizonytalan kimenetelű - esélynek látszik a gazdasági (és társadalmi) emelkedésre. Kisgéres szőlő- és borkultúrája sajátos színt képvisel a vizsgált térség tradíciójában. Maga a szőlő birtoklása, művelése, a termesztett szőlőfajták és a bortechnológia több archaikus elemet őrzött meg a Bodrog mente filoxéra után változó szőlőkultúrájában, vagy akár a szomszédos Királyhelmecen, a régies jegyeket mutató pincesora pedig kifejezetten karakterjegyként jelenik meg az egész Felső-Bodrogköz örökségében. Kisgéresben a pincék köze a találkozások, a vendégeskedés hagyományos helyszine. Szerepet játszik ebben a pincék sajátos formája is: a szabadból közös pince torok vezet a hegy belseje félé, s abból ágaznak el - nemritkán 7-9 irányban - az egyes tulajdonosok pinceágai (Balassa M. 2000, 149-150). (A pincék tulajdonlásának előtörténete ma már nem rekonstruálható. Ma már nem mutatható ki, hogy egy-egy család birtokolta volna a pincéket. Érdekes viszont, hogy a géresiek ma is azt kérdezik, hogy hány szőlőd van, vagyis, hány darab, s nem azt, hogy mennyi.) A pincék, a géresi bor, az ahhoz kínált géresi bélés jószerével a falu tradíciójának specifikumaként, ismertetőjegyeként tűnik fel a bodrogköziek, és az ott megforduló vendégek számára. Az elmúlt évtizedek során a faluközösség - az erre a célra kialakított kis színpad környékén - ebben a térben emlékezik a nemzeti ünnepekre, alkalmanként az a kulturális rendezvények helyszíne is. A pincék köze tehát hagyományosan központi tere a géresiek társasági életének, ami a 15 Az általános tér és a kitüntetett tér problematikájához: Voigt 1978, 525-533; Domokos 2004, 101-103. 117
