Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2014 - Acta Ethnologica Danubiana 16. (Dunaszerdahely-Komárno, 2014)
Tanulmányok, közlemények - Novák László Ferenc: Alsó-Ipoly népe a 18. században
jobbágyság más adó feiben esztendőnkint maga földes uraságának adott, és jelesen az adók és ajándékok az földes úr által akár kész pénzben, akár naturálékban mibül állók? 8. Hány puszta ház helyek vannak minden helségben, melly időtül fogvást, és mi okbúi pusztultak el, és ki által birattatnak? 9. Az jobbágyok szabadok-é, vagy örökössek?” Az összeírást végző hivatalnokok vármegyéről vármegyére, helységről helységre jártak összeírni a kérdőpontokra történő válaszokat. Pest-Pilis-Solt vármegyében már 1768-ban (Novák 2006), Hont vármegyében az 1769. esztendőben, valamint 1770 első hónapjaiban végezték el a munkát. Vidékünkön Ipolyszakállas kivételével — amely mezővárosi rangú helység, oppidum volt1 - a települések falvak (possessio) voltak. A kérdezőbiztosok a falu elöljáróit kérdezték, akik - írástudatlanok lévén - kezük keresztvonásával hitelesítették a dokumentumot. Sem a főbíró, bíró (judex, rychtar), sem a törvénybíró (legislator), sem az esküdtek (jurád) nem tudtak írni, csupán - ahol volt - a jegyző hitelesített saját keze aláírásával. A kérdőpontok válaszadásával egy időben készítették el az úrbéri összeírást (conscriptió). Regisztrálták az egyes úrbéresek tényleges birtokában lévő házastelek, szántóföld és kaszáló rét területnagyságát. Ezek szolgáltak alapul az úrbérrendezés számára, amelyet az 1770-ben megállapított urbárium foglal magába. Ebben az úrbéri összeírásban az egyes jobbágyokat már az úrbérrendeletben meghatározott nagyságú jobbágytelek keretei közé sorolták. Az úrbéri felmérés az adott helység lakosságának nyelvén történt. A szlovákság körében érezhető az összeírok nemzetiségi hovatartozása is, akik a biblikus ócseh nyelvet s a szlovák nyelvjárásokat használták. A vizsgált terület helységei közül Bajtát, Helembát, Kis-Keszit, Ipolypásztót, Ipolyszalkát, Vámosmikolát magyar, Nagybörzsönyt német, Ipolydamásdot, Lelédet, Szobot többségében szlovák nyelvű lakosság lakta. Érdekességként említhető meg, hogy míg a szlovákok vallomásait nyelvükön rögzítették, a börzsönyi németekét - akárcsak Nagymaros, Zebegény esetében is - magyarul írták le. Az úrbéri kérdőpontokra adott magyar nyelvű választ Letkés, a szlovákot Szob példáján mutatjuk be. Letkésen 1769. június 20-án végezték az összeírást. A kérdőpontokra az alábbi feleletek adták:1 2 „1TMItt semmi Urbariom nintsen. 2Száz húsz ftott 15 dn. Esztendőnkint Censusul füzetnek melly suma pénzbúi minden Gazdara essik 87 'A dn Zellérre pedig 15. dn. a’ mi abbúl hibázzik, közönséges jövedelemből tolgyák. Ezen Censusban 5 fn. Malom és 21. fn. Pálinka Korcsmabeli Arenda foglaltatik, mind ezekből Uraság Tisztye előtt Esztendőnkint számot szoktanak adni. Sem Contractus itt nintsen, hanem a’ régi szokás szerint robottákot tesznek. 3“ A meg nevezett Censuson felüli, valamire kívántainak gyalog és marhával dolgoznak. 41“ Van a’ Hellységnek 12 székire való réttye, elegendő marha éllő földgye tűzre s- uraság engedelmével épületre való fája is, két darabban 22 kilás földgye, fél kilenczed Désmat adogatnak. A Fölgyeiket és Réttyeiket zápor essők bé szokták arkolni mivel partos hellyeken vannak, a’ szántó földek nehezebben, némellyeket ippen nem lehet trágyázni, a’ mikor ki önt az Ipoly rétekben nem kevés károkat tesz. 51“ Minden Gazdának Ortoványokat ki vévén 11 darabban 28 kilás fölgyei 3. darabban harmad fél szekér termő réttyei Vannak, nem = egyenlők a’ Hold földgyek, a’ sarjut nem masut, hanem a lapos helyeken lehet kaszálni. 1 A mezőváros kiváltságos helyzetét a vásártartási jog határozta meg. Az esztergomi érsek birtokát képező Szálkán „négy szer is Esztendőben esik vásár mellynek jövedelme egészlen az városbeliek szedik” - nyilatkoztak 1769. november 8-án a jobbágyok. Oppidum Szalka OL HTLC 3027. 110. c. 130. sz. 2 Possessio Letkés OL HTL C 31028. 108. c. 90. sz. 50
