Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2014 - Acta Ethnologica Danubiana 16. (Dunaszerdahely-Komárno, 2014)

In memoriam

na számára példamutató módón. Kovács Ákos gesztusainak, elgondolásainak és müveinek célja és jelentősége a „Vurstli Magyarország” valódi képének a felmutatása volt. Ez az igazságkere­ső kérlelhetetlenség nem kifizetődő, de az egyetlen olyan magatartásforma, amely az emberi méltóság megőrizhetőségének hitét bizonyítja és közvetíti kortársak és utódok számára. Verebélyi Kincső Bohuslav Beneš (20. 10. 1927, Brno-23. 7. 2014, Modŕice) Prof. PhDr. Bohuslav Beneš, DrSc. Keď som koncom júla finišovala na perso­nálnej bibliografii Bohuslava Beneša, prišla správa o jeho definitívnom odchode. Opustil nás 23. 7. 2014 vo nedožitých 87 rokov a na pohrebe v Bme sa s ním za všetkých býva­lých študentov rozlúčila PhDr. Jana Pospíšilová, PhD. ktorú okrem ďalších devätnástich diplomantov brnenskej katedry viedol ako školiteľ diplomovej práce. Aké boli medzníky vedecko-pedagogic­­kej dráhy Bohuslava Beneša? Po maturite na bmenskom gymnáziu v roku 1946 študoval v rokoch 1946-1950 češtinu a ruštinu na Filozofickej fakulte Masarykovej univerzity v Bme. Titul PhDr. Získal v roku 1952 prá­cou Trídní koreny české svetské písné kra­­máňské na Znojemskú - oponentmi práce boli Frank Wollman a Antonín Grund. Kandidátom vied sa stal v roku 1966 dizer­tačnou prácou Kramárská píseň a lidová slo-Amikor július vége felé éppen Bohuslav Beneš személyi bibliográfiájának az összeállí­tásával finiseltem, ért utol a halálhíre. Be nem töltött 87. életévében, 2014. július 23-án hagyott itt bennünket; brünni temetésén az összes tanítványa nevében Jana Pospíšilová búcsúztatta. Milyen is volt Bohuslav Beneš tudomá­nyos és pedagógusi életpályája? Brünni gim­náziumi érettségije után ( 1946), 1950-ben cseh és orosz szakon végzett a brünni Masaryk Egyetem Bölcsészettudományi Karán. A dok­torátust (PhDr.) 1952-ben szerezte meg A Znojmo környéki világi ponyvaénekek osz­tálygyökerei (Trídní koreny české svétské písné kramáŕské na Znojemskú) című munká­jával, amelynek opponensei Frank Wollman és Antonín Grand voltak. 1966-ban szerezte meg a tudományok kandidátusa (CSc.) minősítést a Ponyvaénenek és a népköltészet (Kramárská píseň a lidová slovesnosť) című disszertációjá­val. Bohemisztikából habilitált 1971-ben. Munkájának (amelynek opponensei Josef Hrabák, Karel Palas és Eduard Petrü voltak) címe: Világi ponyvaénekek. Adalék a félnépi költészet poétikájához (Svétská píseň kra­márská. Príspévek k poetice pololidové poe­­zie). Az akadémiai doktori fokozatot (DrSc.) 1987-ben nyerte el a Népköltészet és napjaink (Lidová slovesnost a dnešek) című munkájá­val. 1989-ben nevezték ki professzorrá. 1950-1953 között középiskolai tanárként tevékenykedett az ostravai gazdasági szakkö­zépiskolában, 1953-1963 között lektora, később tudományos asszisztense volt a brünni bölcsészkarnak, illetve a pedagógiai intézet­nek. 1963-1993 között a brünni Jan Evangelista Purkyne Egyetem Bölcsészet-251

Next

/
Oldalképek
Tartalom