Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2014 - Acta Ethnologica Danubiana 16. (Dunaszerdahely-Komárno, 2014)
Krónika
A kiállítás elsősorban a panelokon látható képi anyagra épül, aránylag kevés a vitrinekben kiállított tárgy. A hátországi lakosság körében jótékonysági céllal árusított különféle tárgyak között, a gyűrűktől a koronázási földet tartalmazó üvegen stb. át, egyebek mellett a Rigele Alajos pozsonyi szobrászművész által készített pozsonyi „Vashonvéd” fémből készült szobrának miniatűr változatáig - amelynek másolatait jótékonysági céllal árusították - sok minden megtekinthető. A kiállítás egyébként külön tematikus részt szentel a „Vashonvédnak”, amely a nevével ellentétben nem vasból, hanem fából készült, s a színház (ma Szlovák Nemzeti Színház) közelében, a mai Hviezdoslav téren állt, s az Osztrák-Magyar Monarchia területén készült számtalan hasonló objektumhoz hasonlóan a háborús jótékonyság és propaganda céljait volt hivatott szolgálni. A jótékonykodni szándékozók bizonyos összegért szögeket vásárolhattak, amelyeket a fakatona testébe vertek (a tervek szerint ezeknek a szögeknek kellett volna beborítaniuk a szobrot, ezáltal vált volna valóban vashonvéddé), az összeget pedig az rokkant katonák otthonára, a pozsonyi „Invalidusotthonra” fordították.9 A művész által készített világháborús emlékművekről/emlékjelekről készült felvételek a tárlat egy másik helyiségében található panelon kaptak helyet. A fronton harcoló katonák mindennapjait bemutató képeken túl a vitrinekben a pozsonyi katonák személyes tárgyai, a harci eszközökből általuk készített emléktárgyak stb. is helyet kaptak. Több tárgy és az egyik panelon szereplő több dokumentum és fotó is kötődik a legendássá vált 72. gyalogezredben („die PozsonyerKinder”) harcoló katonákhoz. Egyebek között a Vöröskereszt tevékenységébe és a pozsonyi hátországi mindennapok különféle szegmentumaiba is betekintést kap a látogató, s amint arról már szó volt, az emlékezéskultúrához kötődő dokumentumok, valamint a különféle pozsonyi és környékbeli emlékjelekről készült felvételek is helyet kaptak a kiállításon. Sajnos, szinte anakronisztikusán hat, hogy a soknemzetiségű Osztrák-Magyar Monarchia történetének egyik meghatározó eseményét bemutató pozsonyi kiállításról (alig pár kilométerre a szlovák-magyar és a szlovák-osztrák határtól) hiányoznak a magyar és a német nyelvű feliratok, ezek ugyanis csupán szlovákul és angolul olvashatóak. Nem méltó ez az egykori a háromnyelvű (magyar, német, szlovák) város - Prešporok - és az itt élő „prešporákok” emlékéhez! Természetesen az sem elhanyagolható tény, hogy napjainkban Dél-Szlovákiában (Pozsonyban is!) jelentős számú magyar ajkú lakosság él. A leírtakkal szemben pozitívumként értékelhető, hogy a tárlat két szerzője, Elena Kurincová és Gaucsík István Pozsony megnevezésére Bratislava helyett (sok történésszel ellentétben) következetesen a Prešporok helynevet használta. Bár kevesen tudják, de a Bratislava városnév csak 1919 óta használatos. „ Népeimhez ” - Történetek a nagy háborúból cimet viseli az előzőnél sokkal nagyobb szabású másik, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában rendezett multimediális tárlat. A kivitelezés és koncepció tekintetében is jelentősen eltér a Városi Múzeum kiállításától. E tárlat részben a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma s az annak égisze alatt tevékenykedő Hagyományok és Értékek Polgári Társulás által indított országos gyűjtés anyagából, valamint a Dél-Szlovákiában működő múzeumokban található tárgyakból és dokumentumokból készült. A kiállítás két szemszögből mutatja be a nagy háborút. Az első tematikai egység egyéni sorsokon keresztül, például hivatásos katona, forradalmár, helytörténész, gazdálkodó és szakmunkás magántörténetére építi mondanivalóját. A tárlat második része - a Városi Múzeumban látható kiállításhoz hasonlóan - nyolc tematikus egységet ölel fel, és időrendi 9 Vö. L. Juhász Ilona: Vaskatona, vaskorona, vasturul. A nemzeti áldozatkészség szobrai az első világháborúban. Acta Ethnologica Danubiana 12 (2010), 11-38. p. 222
