Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2014 - Acta Ethnologica Danubiana 16. (Dunaszerdahely-Komárno, 2014)
Krónika
Brücke zum Wunderbaren Von Wallfahrten und Glaubensbildem Ausdrucksformen der Frömmigkeit in Ostbayem (Regensburg, 2014. április 15.-2014. november 2.) Nem meglepő, hogy a 2014. évi bajor tartományi kiállítás, amely alapvetően IV. (Bajor) Lajos (1294/1314-1347) életének és művének állított emléket az egykori birodalmi fővárosban, Regensburgban, szóval, hogy a nagyszabású történeti kiállítás egyik kísérőrendezvénye éppen a népi vallásosság tárgyi világát prezentálja. A német (és azon belül a bajor) néprajznak hosszú ideje egyik húzóágazata a népi vallásosság kutatása (hogy csak muzeológiai példákat említsek, gondoljunk a müncheni Bajor Nemzeti Múzeum jelentős népivallásossággyűjteményére, vagy a Duna menti Straubingban látható Rudolf Kriss-gyűjteményre, vagy a nemrégiben, 2009-ben átadott altöttingi Búcsújárás Múzeumra), ezért indokolt, hogy a Regensburgban installált tartományi kiállítás részét képezze egy, korábban nem ismert népivallásosság-gyűjtemény is. A viszonylag kis alapterületen, jól áttekinthetően, hét alterületre tagolt, az egyes kategóriák közti átjárásokat mégis nagyszerűen érzékeltető multimediális (levéltári dokumentumok, tárgyi anyag, fényképek, videók felhasználásával készült) tárlat Bajorország keleti része népi vallásosságát prezentálja súlypontilag a (18.) 19-20. században, de gyakorlatilag egy napjainkig tartó kitekintéssel. A kiállítás az emberi lét nyomorúságából adódó vallásos megnyilvánulási formák bemutatásával nyit (Das präkere Dasein). Az önmagára hagyott ember a háborúk, az erőszak, a pusztító járványok, betegségek, balesetek, meddőség okozta sebei gyógyulását felsőbb hatalmak közbenjárástól remélte. Ennek beszédes tárgyi lenyomatai a festett votívképek, amelyek az elmúlt három évszázad minden nyomorúságát elénk tárják: a háborúk borzalmait, a rablók által történt kifosztás rémségeit, a betegségeket (beleértve akár egy parasztgazdaság libaállományának a kipusztulását), baleseteket mind-mind naiv felfogású és ábrázolásmódú festményeken örökítették meg. Pontosabban ezeknek az eseményeknek azon momentumait, amikor egy-egy védőszent (Szűz Mária, Szent József, Szent Vendel, Szent Lénárd stb.) segedelmével elhárult a veszély, avagy az adott szent közbenjárását kérik adott kritikus élethelyzetekben. A kiállítás következő része lényegében Kelet-Bajorország szentkultuszának lenyomatait (üvegképek, votívképek, kis szentképek, ereklyetartók stb. formájában) prezentálja (Himmlische Beistand - heilige Fürsprecher), kiemelten foglalkozva a helyi búcsújáró helyek kultuszával, a hozzájuk kapcsolódó szenttisztelettel (különösen jelentős a Mariahilf-tisztelet ebben a térségben). A mindennapok vallásosságát (Glaubensgegenwart im Alltag) az otthoni, az egyéni vallásgyakorlás számára elengedhetetlen tárgyi világ (rózsafiizérek, házi oltárok, szenteltvíztartók, türelemüvegek, kolostori apácamunkák, szentek szobrai, képei, a népi gyógyítás rekvizitumai, különféle amulettek stb.) reprezentálja. Metszetek, archív fotók segítségével az egyéni vallásgyakorlás, az emberi élet nagy állomásaihoz kapcsolódó vallási-mágikus praktikák, események, az egyéni áhítat ellopott pillanataival is szembesülhet a látogató. A következő egység (részben persze kapcsolódva az előbbiekhez is) a búcsújárás néprajzát sűrítve tárja elénk (Wallfahrten in Ostbayern). A szinte megszámlálhatatlan kisebb-nagyobb jelentőségű bajor búcsújáró helyek közül kiemelt figyelmet kap a bogenbergi zarándokhely, amelynek célpontja a terhes Szűz Mária szobra. A búcsújárás egyes mozzanatait nem csak a kapcsolódó tárgyi anyag szemléje, hanem archív filmfelvételek (1933, 1970, 2003) megtekintési lehetőségével is megismerheti a látogató. Emellett természetesen nem maradhattak nem megemlítettek a passaui, az altöttingi, a neukircheni, sőt még a csehországi príbrami kegyhelyek sem, ahová a térség népe tradicionálisan és rendszeresen 217
