Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2014 - Acta Ethnologica Danubiana 16. (Dunaszerdahely-Komárno, 2014)
Krónika
A folklorisztika helyzete és perspektívái a Kárpát-medencében (Vác, 2014. május 23-24.) A konferencia a váci születésű Katona Lajos (1862-1910), a magyar folklorisztika egyik megalapozója, az elmúlt századforduló meghatározó tudós személyisége munkássága tükrében, elsősorban a mesekutatás eredményeire, tudományközi kutatási lehetőségeire, perspektíváira összpontosított két napon keresztül. A rendezvényt Mándli Gyula, a váci Katona Lajos Városi Könyvtár igazgatója és Bodó Sándor, a Magyar Néprajzi Társaság elnöke nyitotta meg. A két nap során a magyarországi, romániai, szerbiai és szlovákiai magyar kutatók mindösszesen tizenhárom, a szakmai szervező, Bárth Dániel a budapesti ELTE BTK Folklore Tanszékének vezetője felkérésére megtartott előadást hallgattak és vitattak meg. Ezek, az első napon A magyar folklorisztika múltja, jelene és jövője. Tudománytörténeti reflexiók Katona Lajos munkássága tükrében összefoglaló cím alatt elhangzott előadások egyrészt szervesen kapcsolódtak Katona Lajos életművéhez, másrészt, a második napon A mesekutatás helyzete és perspektívái a Kárpát-medencében címen a neves folklorista szellemiségéhez méltóan a magyar szövegfolklór jelenkori problémáira, távlataira reflektáltak. Voigt Vilmos nyitó előadásában (Katona Lajos, az ismeretlen mesekutató) Katona Lajos kutatói habitusát, erudícióját, könyvtára összetételét, tudományos kapcsolatrendszerét elemezte a tőle megszokott (van, akinek nem, nekem igen) élvezetes stílusban. Pócs Éva Katona Lajos máig feldolgozatlan, jószerével nem áttekintett, tehát alapjában véve ismeretlen lexikonszócikkeit vizsgálta a jelenkor tükrében {Katona Lajos néphit szócikkei és a mai néphitkutatás), majd Küllős Imola, immár nem közvetlenül Katona Lajos életművéhez kapcsolódva, ám az ő szellemiségében is a mai folklorisztika egy sarkalatos kérdéskörét, a nép- és közköltészet viszonyrendszerét tekintette át {Népköltészet és közköltészet). Keszeg Vilmos a folklórjelenségek és nem folklór jellegű médiumok kapcsolatrendszerét vázolta fel konkrét erdélyi példák felvonultatásával {Folklór a médiában, médiafolklór: hagyományok új közegben, a populáris média a mindennapi életben). Landgraf Ildikó a folkloristákat (és általában a néprajzkutatókat) régóta foglalkoztató, van-e huszonnegyedik óra kérdését vizsgálta meg jelenkori és tudománytörténeti összefüggésekben {A 24. órában? A korszerű folklórgyűjtés kezdetei Katona Lajos korában és a szövegfolklór gyűjtésének 21. századi perspektívái). Bárth Dániel egy modemnek tartott szemléletmód, az interdiszciplinaritás problémakörét vázolta Katona Lajos életművének tükrében {Katona Lajos tudományközi érzékenysége). Liszka József egy magyarnak is mondott) népmese (AaTh 665) cseh recepciójának, illetve „cseh népmesévé-” válásának kacskaringóit mutatta be {Egy meseszöveg a fordítások útvesztőiben). A második konferencianapon Gulyás Judit tudománytörténeti jellegű, ám mai problémákat is felvető előadásában a magyar mesekutatás szakmai alakulását követte nyomon {Katona Lajos és a magyar mesekutatás professzióitalizálódása ). Szakái Anna szintén tudománytörténeti kérdéseket, mégpedig az erdélyi Kriza János által létrehozott gyűjtőhálózat bizonyos szegmentumait vizsgálta {Kriza János népmesegyűjtő-hálózata). Olosz Katalin pedig a romániai magyar mesekutatás vázlatos történetét, mai helyzetét és perspektíváit vázolta {Az erdélyi [romániai] magyar mesekutatás helyzete és perspektívái). Hasonló aspektusból, de vajdasági viszonylatban, Raffai Judit a szerbiai magyar mesegyűjtés helyzetét mutatta be (A vajdasági magyar népmesekutatás helyzete és perspektívái a vajdasági magyar népmese-adatbázis tükrében). Két további előadás (Hermann Zoltán: Balázs Béla: Misztériumok - 1918 és Steinmacher Kornélia: A mesemondó asszony alakja az irodalmi hagyományban 1850-1920) a folklór, és a népmese irodalmi recepciójának egy-egy konkrét esetét tárgyalta. 212
