Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2014 - Acta Ethnologica Danubiana 16. (Dunaszerdahely-Komárno, 2014)
Könyvismertetések, annotációk
Térjünk rá viszont a helyi anyag bemutatására. Ahogy fentebb már említettem, nem földrajzi logika alapján, hanem alfabetikus sorrendben mutatja be a szerző az egyes települések vonatkozó anyagát, ami a gyors használhatóság, kereshetőség szempontjából akceptálható megoldás. Ahogy a könyv címével azonos fejezetcím ígéri, nemcsak a szakrális kisemlékeket, hanem a szent templomi kultusztárgyait, a kapcsolódó kultusz, népi hiedelmek megnyilvánulási formáit is gondosan számba veszi a szerző. Mindegyik objektumot képben is prezentálja, sokszor archív felvételek, régi metszetek segítségével is, illetve több időmetszetben készült fotókkal, ami rendkívül tanulságos. Kár, hogy nem számozta meg a képeket, ez valamivel megkönnyítette volna a köztük való tájékozódást, illetve a majdani rájuk történő hivatkozást. Adatait (kisebb mértékben) levéltári forrásokból, helyi adatközlőktől, illetve a kapcsolódó szakirodalomból merítette. Figyelemre méltó a berkenyéi, a helyi németek révén állíttatott Nepomuki Szent János-szoborral kapcsolatos megjegyzése: „Az őshazában [ti. az állíttatok őshazájában - L.J. megj.] - a Tauber folyó völgyében, azon belül is Neubrunn, Großrinderfeld, Wertheim és Niklashausen vidékén - ma is ugyanilyen stílusú feszületek és Nepomuki szobrok köszöntik a településre érkezőket, mint amilyenek Berkenyén állnak.” (26. p.) Rég jártam már a Tauber-völgyben, így nekem ez nem rémlik, épp ezért lett volna jó, ha ezt a megjegyzését konkrét adattal (akár képpel!) is alátámasztja a szerző. Az irodalomjegyzékben szerepel egy tétel,58 ami lehet, hogy konkrét összehasonlító adatokat is tartalmaz, de Végh Józseftől további részleteket nem tudunk meg belőle. Kár volt ilyen szó fukarnak lennie! Az efféle megfigyelések rendkívül fontosak egy-egy kultusz vagy ikonográfiái elem terjedése szempontjából. Tanulságos együtt szemlélni a két drégelypalánki Nepomuki Szent János-ábrázolást is: az egyik tanult szobrász, a másik egy paraszti faragó munkája. A maga nemében mindkettő szép. Számomra az egyik legizgalmasabb a tereskei temetőben álló, egy tizenegy éves korában elhunyt fiú síremlékből temetői központi feszületté átvedlett szakrális kisemlék (funkció) váltásainak a bemutatása (alighanem azért is készült a gyereknek ilyen monumentális síremlék, mert halálával a család férfiágon megszakadt!). A feszület talapzatán egy Nepomuki Szent János-szobor látható (az elhunyt édesapjának védőszentje). A fémkorpusz az idők folyamán elkallódott, majd amikor egy újat szereztek be, arról meg kiderült, hogy a Nepomuki Szent János miatt nem fér rá a keresztre, ezért a hátuljára erősítették. Ezzel mintegy megfordult a feszület, s mára a Nepomuki-szobor annak hátsó oldalán helyezkedik el. Ilyen és számos további hasonló adatai (hozhatnék példákat a kapcsolódó népi kultusz jó adatolásaira is!), valamint beszélő képanyaga miatt Végh József könyvét fontos publikációnak, a magyar szakrális kisemlékkutatás (azon belül a Nepomuki Szent János-kultusz) vizsgálata megkerülhetetlen regionális forrásának tekintem. Voigt Vilmos: A folklorisztika alapfogalmai. Szócikkek. H. n.: Argumentum Kiadó-Equinter Kiadó 2014, 519 p. ISBN 978-963-446-724-3 Liszka József „Vannak emberek, akik szeretnek lexikont olvasni. (Állítólag olyanok is vannak, akik nem.)” - ezzel a két, tőle egyáltalán nem meglepő szarkasztikus mondattal nyitja Voigt Vilmos, a budapesti ELTE Folklore Tanszéke professzor emeritusa A folklorisztika alapfogalmai című, közelmúltban megjelent kötetét. A könyv a szerzőnek a Világirodalmi Lexikonban 1970 és 58 „Novák Károly-Szegner István: Berkenye a feszületek települése, 2002” (151. p.). A bibliográfiai tétel korrekt módon így kellene, hogy kinézzen: Novák Károly-Szegner István: Berkenye, a feszületek települése. Berkina das Dorf der Kreuze. Berkenye: Német Kisebbségi Önkormányzata 2002. Magát a könyvet nem láttam, tehát tartalmilag nem tudok a kérdésben állást foglalni. 199
