Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2014 - Acta Ethnologica Danubiana 16. (Dunaszerdahely-Komárno, 2014)
Könyvismertetések, annotációk
Acta Ethnologica Danubiana 16 (2014), Komárom—Komárno Czégényi Dóra-Keszeg Vilmos-Pozsony Ferenc szerk.: Oktatás, kutatás, intézmények Kolozsvárt. Kolozsvár: Kriza János Néprajzi Társaság 2010, 432 p. ISBN 978-973-8439-51-1 /Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 18/; György V. Imola-Keszeg Vilmos-Tekei Erika szerk.: A néprajztudomány története. Intézmények, kutatók, kutatások Kolozsvár: Kriza János Néprajzi Társaság 2012, 446 p. ISBN 978-973-8439-66-5 /Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 20./ Keszeg Vilmos 1898-ban Herrmann Antal megkezdte néprajzi magántanári munkálkodását, s ezzel Kolozsvárt kezdetét vette a 116 éve tartó oktatási folyamat. A tanszék Szegedre való költözése után (1919) - Herrmann Antal Szegeden folytatja munkáját (1919-1926) - az oktatás 1940-ben éledt újjá és 1948-ig tartott (oktatók Viski Károly, Gunda Béla, K. Kovács László). A tanszék kiadványaként jelent meg 1943-1947 között az Erdélyi Néprajzi Tanulmányok sorozat. Ilyen előzmények után a Babeç-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarán a néprajz szakos képzés az 1990-1991-es tanévtől kezdődően indult újra Péntek János kezdeményezésére. A szak 1990-2000 között B, 2000-2003 között A szak státusával rendelkezett, 2003 óta mind A, mind B szakként működött. 2006-ban monoszak indult. 1990-2002 között a képzés előbb a Magyar Filológiai Tanszék, a Magyar Nyelv és Kultúra Tanszék keretében történt (tanszékvezető Péntek János), majd e tanszékből a 2002-2003-as tanévvel kezdődően vált ki a Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék, amely mindmáig az egyedüli néprajzi tanszék Romániában. A képzés szintjei a korábban 4, 2005-től kezdődően 3 éves alapképzés, valamint a magiszteri (etno- és szociolingvisztika: 1996-2003, etnológia: 2003-) és a doktori képzés. A szak fontosságát, világnézet-formáló szerepét jelzi az, hogy a rendszerváltozások mindig érintették a státusát, vagy felszámolták, vagy újraindították a képzést, a fiatalok pedig - választott szakként vagy önkéntesen - folyamatosan hallgatták előadásait. A képzésben részesültek három generációja korszakonként beépült az intézményi struktúrába. Györffy István, Viski Károly, Szendrey Zsigmond, Solymossy Sándor szerepet játszott A magyarság néprajza megírásában, Solymossy Sándor a szegedi, Györffy István és Viski Károly a budapesti, Gunda Béla pedig a debreceni néprajzi tanszék megalapozásában. A második generáció (dr. Kós Károly,1 Faragó József, Nagy Olga, Palkó Attila, Kovách Géza) a kolozsvári kutató- és 1 Az írásban szereplő kutatók tudományos fokozatainak feltüntetésétől eltekintünk. Egyetlen kivétel dr. Kós Károly, aki - a hasonnevű, képzőművész-író édesapjától való megkülönböztetés céljából - ebben a formában is jegyezte publikációit. A szerk. megj. 175
