Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2014 - Acta Ethnologica Danubiana 16. (Dunaszerdahely-Komárno, 2014)

Tanulmányok, közlemények - Vataščin Péter: Egy ormánsági törpefalu. Kemse település- és közösségvizsgálata

A kemsei rendezett faluképre vonatkozó kérdésemre egyes esetekben olyan válaszokat kaptam, amelyek a múlt és a jelen sikeres áthidalására utaltak. Ez a mód részben ellentmond Spiegler Patrícia munkájának, ahol maguk az adatközlők többször állítják, hogy a „régi” rendtartás már a múlté (Spiegler é.n. ). „Rendesen tartották mindig” - mondta egy idős férfi, aki szerint ugyanis a állattartás idejében a térre, illetve a legelőre kihajtott disznók és tehenek miatt a gazdák rendszeresen tisztították a falu nyilvános terét. Ugyanilyen előzményt vél felfedezni a Kemsén belüli kooperációban: „Itt másképp van az összetartozás, a régi időkből maradt ez. ” Ugyanakkor hozzáteszi, hogy a „fiatalok” már nem ápolják ezt az egymáshoz való kötődést, noha az előző mondatából, s a „ maradt ” kifejezésből világosan látszik a legalább korlátozott mértékű folytonosság.

Egy most már nyugdíjas nő 1977-ben költözött a faluba, az okok között pedig az is szerepelt, hogy az akkori kemseieket barátságosabbnak tartották, illetve nem számítottak arra, hogy „kihajtják a faluból” az idegenség miatt. Habár kezdetekben tapasztaltak némi tartózkodást a lakosok részéről, ez az évek során fokozatosan enyhült. Szerinte „ borzasztó összefogó nép volt” Kemsén, ahol elég volt, ha az ember hozatott magának kukoricát, és azonnal jött minden rokon és barát kannákkal segíteni anélkül, hogy szóltak volna nekik. Szerinte „most is van egy kis Csipet csapat”, amelyet szerinte valamilyen értelemben a régebbi kemsei „ összefogás ” továbbélésének lehetne nevezni (ők az ötfős baráti csoport). A polgármester is tudatában van annak, hogy a jelenbeli helyzetet nem lehet megérteni a kemsei múlt nélkül („Ezt a falu valahogy hozta magával. ”), azt azonban ő is sietett hozzátenni, hogy azóta a község sokat változott („Ez sokkal jobban működött régen. ”).

Az adatközlők értelmezéseire általánosságban nem voltak jellemzők a távolabbi múltba való visszanyúlások. A tárgyalt értelmezések fényében nem egyértelmű, hogy miképpen volt lehetséges a több évtizeddel ezelőtti közösségi berendezkedés továbbélése, ezt csak egy hoszszabb lélegzetű mikrotörténeti munka tudná kideríteni. Ugyanakkor a két értelmezést joggal tarthatjuk a wildi közösségdefiníció alkotóelemeinek, mivel olyan múltból származó adottságokról beszél, amelyekhez a migránsok alkalmazkodtak, s amelyek végső soron továbbélhettek egészen a jelenig.

A „kevésbé régi múlt” alatt a 2010-ben elhunyt polgármester működését, település- és közösségfejlesztési eredményeit kell érteni. Személye külön történeti kutatás témáját kéne, hogy képezze, ehelyett az eddig elhangzott adatok alapján csupán nyomatékosítom, hogy Kemse közelmúltját valószínűleg nem lehet megérteni a személye nélkül. A kemseiek a település helyzetének magyarázatakor állandóan rá utalnak, továbbá a mindennapokban is sokszor előkerül a személye („Szinte mindennap megemlegetjük. ”), amelynek elvesztését lényeges közös veszteségként élték meg („Amikor eltemettük, rájöttünk, hogy nincs több. ”). 1990- től fogva főállású polgármesterként, illetve egyedülálló férfiként a helyiek szerint „Kemse volt a mindene ”, Faluszervező tevékenysége polgármesterként kiterjedt egyebek között a körtér kertesítésére, települési versenyekben való részvételre („Virágos Baranyáért” pályázat), a közösség felügyeletére (két, állítólag alkohol- és viselkedésbeli problémák miatt nemkívánatosnak ítélt család elköltöztetését vitte végbe), helytörténeti kutatások támogatására (az eredeti falucímer felkutatása, Kiss Z. Géza megbízása az említett falumonográfia elkészítésére) és a hátrányos helyzetű lakosok támogatására (segítségnyújtás a gyógyszer- és az élelmiszervásárlásban). Az elismertségét nemcsak Kemsén lehet tapasztalni, hanem a környező településeken, például Piskón is: „O komoly ember volt, tudta, mit kell tenni, és megtette. ”

Hivatali ideje alatt egy olyan vezetői modellt alakított ki, amelyhez Kemse jelenlegi vezetése is, különösen a mostani polgármester, aki az unokaöccse, gyakran viszonyítják magukat. O egyértelműen határozza meg a hozzá való viszonyát, miszerint ő „ tulajdonképpen belőle él".

150