Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2014 - Acta Ethnologica Danubiana 16. (Dunaszerdahely-Komárno, 2014)
Tanulmányok, közlemények - Vataščin Péter: Egy ormánsági törpefalu. Kemse település- és közösségvizsgálata
liktusok megoldására maguk a lakosok is figyelnek, a vezetők jelenlétét és státusát sokan nélkülözhetetlennek tartják. 3. Projektorientált - ez alatt a jobb források és pozíciók céljából végzett lobbitevékenységet kell érteni. Kemsén ezeket csak korlátozott mértékben lehet megfigyelni a vezetőség esetében, jó példa erre, hogy sikerült a földprogram keretén belül minden egyes háztartás számára terményeket szerezniük 2012 tavaszára. Nem beszélhetünk viszont fejlesztésorientált vezetőkről, mivel a vezetőség és a falusiak tudatában is egyelőre csak egy bizonyos települési szint fenntartása a cél, és a nagyobb volumenű fejlesztéseket nem is látják lehetségesnek. A települési és közösségi normák Ha Kemsén a települést és a lakosságot/közösséget érintő, némileg egymásra is vonatkoztatható normákat keresünk, akkor két nagy csoportot különböztethetünk meg. Mivel az egyik leginkább Kemsére mint fizikai entitásra, a másik pedig a közösségi kooperációra vonatkozik, ezért a normákat településinek és közösséginek nevezem. Feltételezésem szerint ezek a normák jelentik a kemsei lokális élet alapját, s ezzel szeretném kiegészíteni a Pirisi Gábor által felvetett kérdést arra vonatkozóan, hogy a mindennapi élet szempontjából mi állhat Kemse magas életminőségi indexe mögött. 1. A porták és a falukép gondozása- mindenki köteles úgy rendben tartani a házát (legalább az utcafronti részt) és a portáját, hogy azzal a faluképet szebbé, mind a helyiek, mind a látogatók számára kellemesebbé tegye. Az ezt elmulasztókra a „falu szégyene” megnevezést használják. A gondozottság nem korlátozódik csak a fizikai mivolt karbantartására. A magyarázatokban általában ez alatt a falusi, kemsei élet szeretetét is értik. 2. A kooperáció szükségessége - általánosan elvárt az, hogy a lakosok egyénileg vagy kalákákban végezzenek egymásnak és a falunak önkéntes és társadalmi munkát, még akkor is, ha erre esetenként egyes vezetők „noszogatása” szükséges. Fontos továbbá, hogy kerüljék a nyílt konfliktusok megjelenését és azt is, hogy gazdasági helyzetükkel visszaélve anyagi haszonra tegyenek szert azok kárára, akik nincsenek ilyen pozícióban. A megszegőkre és kimaradókra a leggyakoribb jelzők a „büszke” és a „lusta”. A gazdasági pozícióval visszaélőre nincs tudomásom külön terminusról, ezért ezt a saját fogalmi használatommal „nyerészkedőként” határoznám meg. Habár önmagában mind a két normacsoport érinti a helyi élet lényeges területeit, ez mégsem jelenti azt, hogy a követelmények a mindennapok szintjén pontos, állandóan megfigyelhető szabályrendszerré állnának össze. Sokkal inkább egy időnként kinyilvánított, a megszegőket hallgatólagos megrovásban részesítő, szankciókat és társadalmi kontrollt tehát csak korlátozottan alkalmazó normákról van szó. Külön ki kell hangsúlyoznom azonban, hogy ez lényegében csak a terepmunkám idejére érvényes. A korábbi polgármester emlékezete ugyanis a polgármesteri modellen keresztül egy, a települési normákat következetesen betartó és betartató vezető személyről szól. A településképhez való viszony és a porták rendben tartására irányuló figyelem szorosan összekapcsolódik azokkal az érzésekkel, amelyekkel a kemseiek a faluhoz kötődnek. Ezeknek az érzéseknek semmiképpen sem feltétlen, szilárd lokális identitásra épülő az alapjuk, hanem sokkal inkább a „megfelelőséget” emelném ki az interjúk és a beszélhetések alapján. Habár az elvándorlás szándéka szinte mindegyik családon belül legalább egy tagnál megfigyelhető, a baráti csoport, a vezetők és a falu életében tevékenyen részt vállaló más személyek legalább minimálisan „hűségesek” a faluhoz. Módszeres „lokálpatriotizmusról” jelenleg tehát nem beszélhetünk, viszont az adatközlők számára az, hogy Kemse „megfelel” lakhelyként, szorosan összekapcsolódik a rendezettséggel, illetve az együttműködésre való törekvésekkel. 145
