Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2014 - Acta Ethnologica Danubiana 16. (Dunaszerdahely-Komárno, 2014)
Tanulmányok, közlemények - Liszak József: A Szentháromság ikonográfiája a szlovákiai Kisalföld szakrális kisemlékein
Acta Ethnologica Danubiana 16 (2014), K o m árom-Komárno A Szentháromság ikonográfiája a szlovákiai Kisalföld szakrális kisemlékein Liszka József Az alábbi áttekintés a szlovákiai Kisalföld szakrális kisemlékeinek Szentháromság-ábrázolásait veszi számba és kísérli meg elhelyezni egy valamivel tágabb, nagyjából közép-európainak mondható térségben. Elsődleges forrása a Fórum Kisebbségkutató Intézet komáromi Etnológiai Központja Szakrális Kisemlék Archívumának gazdag anyaga (vö. L. Juhász-Liszka 2007; Liszka 2002; Liszka 2005a). Ez a gyűjtemény ugyan az egész, több mint 500 kilométeres dél-szlovákiai, jórészt magyarok lakta sávból merít, jelen esetben mégis némileg szűkítve a kört, a Kisalföld szlovákiai részét (tehát nagyjából a mai Délnyugat- Szlovákia területét) vizsgálom. Az eddigi kutatások alapján a térségből 68 szabadtéri Szentháromság-ábrázolásról van tudomásunk.1 Hangsúlyozni kell, hogy ebbe a számba kizárólag az önálló és szabadban álló Szentháromság-szobrok értendőek, s jelen dolgozatomban is mindössze ezzel az emlékcsoporttal foglalkozom.1 2 Ezen túlmenően (a vizsgált területen szintúgy szép számban jelen lévő), a Szentháromságot szimbolizáló háromszög alaprajzú képoszlopok, mezei oltárok, továbbá feszületek, kápolnák stb. kiegészítő ábrázolásaként megjelenő Szentháromság-képek, valamint a patrocíniumok, a templomok belvilágához tartozó Szentháromság-ábrázolások további jelentős, elemzésre váró emlékanyagot képeznek. Ez utóbbiakkal kapcsolatban felvetődő kérdéseket ebben a dolgozatban most éppen csak érinteni tudom. Vallási és kultúrhistóriai háttér A kereszténység egyik sarkalatos tanának, a Szentháromságnak a tisztelete, külön ünnepen való megszentelése aránylag későn következett be, noha megünneplésére vonatkozóan már a 1 Ezzel szemben a Szlovákia műemlékeit tartalmazó háromkötetes jegyzék, amely alapvetően az 1960-as évek első felében végzett felméréseken alapszik, a vizsgált térségből mindössze 34 objektumot tart nyilván (SPS 1967-1969). A jelen dolgozatban szereplő adatok, ahol arra egyéb hivatkozás nem történik, a Szakrális Kisemlék Archívumból származnak. 2 Hangsúlyozni kell, hogy a helyi népnyelvben olykor ’szentháromság’-nak mondott egyéb szoborkompozíciók természetesen nem tartoztak a jelen vizsgálódás körébe. Rimaszombatban például „.. .a rom. kath. templom előtt Szent-Háromság nevet viselt egy szobor-csoport: a megfeszített Megváltót ábrázolva a latrok között, Máriával és Magdolnával, mely csoportot kővel kerítették be, s rácsajtóval látták el” (Findura 1894, 208). A jókai népnyelv a helyi Szent Család-szobrot, Nagyszarván a Szent Anna harmadmagával szobrot, Ipolybalogon pedig Nepomuki Szent János, Szent Vendel és Szent Flórián hármasszobrát mondja szentháromságnak. 11
